Szolgáltatásaink
- EU Taxonómia kompatibilitás vizsgálat: jelentős hozzájárulás („Substantial Contribution” – SC); és „jelentős kár” elkerülésének („Do No Significant Harm” – DNSH); vizsgálata, minimum követelmények („Minimum Safeguards” – MS) meglétének értékelése
- az EU Taxonómia kompatibilitáshoz szükséges teendők azonosítása (EU Taxonómia GAP analízis);
- szakértői segítség az EU Taxonómia árbevétel/CAPEX/ közzététel elkészítéséhez;
- zöld hitelhez szükséges szakmai dokumentációk elkészítése
Az EU taxonómiáról röviden
A 2020-tól hatályos EU Taxonómia az Európai Unió keretrendszere, a fenntartható gazdasági tevékenységek elősegítésére. Ez az osztályozási rendszer – amely meghatározza, hogy mely gazdasági tevékenységek tekinthetők környezetileg fenntarthatónak irányt tud mutatni a befektetőknek, vállalatoknak és pénzügyi intézményeknek a fenntarthatóság szempontjából releváns tevékenységek azonosításában. A taxonómia célja, hogy átláthatóságot biztosítson a piacon, elkerülve az ún. zöldre festést („greenwashing”).
Az EU Taxonómia hat környezeti célterületet határoz meg:
- Az éghajlatváltozás mérséklése,
- Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz,
- A víz- és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme,
- Áttérés a körforgásos gazdaságra,
- Környezetszennyezés megelőzése és ellenőrzése,
- Biológiai sokféleség védelme és helyreállítása.
Ezen célterületek tekintetében kell vizsgálni, hogy az adott vállalat működése és a beruházásai érintik-e ezeket a környezeti tényezőket (igazítható – eligible) és amennyiben igen, úgy hozzájárulnak-e valamely célterület javításához (igazított – aligned). A részletes megfeleltetési kritériumokat a klímavédelmi (Climate Delegated Act) és a környezetvédelmi (Environmental Delegated Act) végrehajtási rendeletek tartalmazzák.
Melyek a valóban fenntartható tevékenységek?
Egy szervezet akkor végez fenntartható tevékenységeket, ha azok megfelelnek az Európai Unió három feltételének:
- Jelentősen hozzájárul legalább egy környezeti célhoz a hat közül (Jelentős hozzájárulás / „Significant Contribution” – SC).
- Nem okoz jelentős kárt egyetlen más környezetvédelmi célkitűzésnek sem („Do No Significant Harm” – DNSH). Ez biztosítja, hogy egy adott tevékenység előmozdítása közben más környezeti célok ne szenvedjenek kárt.
- Összhangban van bizonyos minimum szociális biztosítékokkal („Minimum Safeguards” – MS), például emberi jogi egyezményekkel.
Az EU taxonómiai vizsgálatok alapja tehát az „SC”, a „DNSH” és az „MS” vizsgálata.
A pontos feltételeket, amelyek alapján megítélhető egy tevékenység fenntarthatósága, technikai kritériumok határozzák meg, amelyek kidolgozása – a 6. (Biológiai sokféleség védelme és helyreállítása) célterület kivételével – megtörtént.
A jogszabály által kötelezett vállalatok fenntarthatósági jelentésében be kell számolni az EU Taxonómia szerinti tevékenységek hatásairól, valamint pénzügyi jelentésében az árbevétel, a beruházási (CAPEX) és működési költségek (OPEX) EU Taxonómia igazítható és igazított volumenéről. Ezen túlmenően a pénzintézetek gyakran használják az EU Taxonómia kritériumrendszerét a hitelkérelemmel hozzájuk fordulók fenntarthatósági teljesítményének vizsgálatához, és bizonyos elvárásokat köthetnek egyes termékek (pl. zöld hitel) esetén, amely a pénzintézetek ún. zöld eszköz állományát („Green Asset Ratio” – GAR) gyarapíthatja, ezzel növelve a reputációs és márkaértéket.
Mi várható a jövőben?
Az EU folyamatosan bővíti a taxonómia rendeletét, ami annyit jelent, hogy egyre több gazdasági tevékenységre határoznak meg fenntarthatósági kritériumokat.Addig amíg 2022-ben a szabályozás szerint az éghajlatvédelmi célkitűzések alapján kellett vizsgálni a tevékenységek fenntarthatóságát, 2023 évtől már minden célkitűzésre kidolgozott technikai segédleteket kell használni a vizsgálatokhoz.
Ez azt jelenti, hogy a vállalatnak adatot kell gyűjtenie és azokat transzparens módon közzé tennie:
- a vízhasználat/vízszennyezés kapcsán,
- az általa kibocsájtott szennyezőanyagok vonatkozásában és
- a körforgásos gazdaságban elért teljesítményét illetően is.
Ezen kívül folyamatban van a társadalmi szempontú taxonómia kidolgozása is, ami több éves iteratív folyamat, amely a különböző érdekelt felek bevonásával és szakértői konzultációk alapján fog végleges formát ölteni. Ennek eredményeként fokozatosan bevezetett és folyamatosan finomított szabályozási keretre lehet számítani.
A társadalmi taxonómia célja, hogy meghatározza azokat a szociális és emberi jogi kritériumokat, amelyek alapján a vállalatok fenntarthatónak minősülhetnek társadalmi szempontból is, túlmenően a környezeti szempontoktól.
A társadalmi taxonómia több területet érinthet. Valószínűleg tartalmazni fogja:
- a munkahelyi körülmények leírását,
- a munkavállalói jogokat,
- a méltó bérezést,
- az egyenlő bánásmódot,
- valamint a társadalmi befogadást és esélyegyenlőséget.
A társadalmi taxonómia harmonizálhatja az EU szabályozásai között már meglévő szociális szabványokat és irányelveket, hogy következetes és átlátható alapot teremtsen a szociális fenntarthatósági szempontok értékelésére.
Hogyan kapcsolódik az EU taxonómia a vállalati fenntarthatósági jelentésekhez?
Az EU taxonómiája és a vállalati fenntarthatósági jelentések szorosan összefüggenek. Az EU taxonómia osztályozási rendszere egyértelműen kijelöli a fenntarthatósági kritériumokat, amelyek alapján a vállalatok viszonyíthatják saját tevékenységüket, illetve tervezett beruházásaikat.A vállalatok a tevékenységük fenntarthatóságát összehasonlítható, közérthető és standardok szerint (CSRD ESRS, GRI stb.) készült fenntarthatósági jelentésekben teszik közzé az érdekeltjeik számára.
- Ez egyrészt egy hasznos viszonyítási pont a vállalatok számára is, hogy mennyire fenntartható gyakorlat szerint működnek jelenleg, illetve rövid, közép és hosszútávú célkitűzéseket valósítsanak meg, ezzel egyre fenntarthatóbb működést kiépítve.
- Másrészt a taxonómia által biztosított keretrendszer figyelembevételével egységes módon közzé tett működés segíti a részvényeseket, befektetőket és egyéb érdekelt feleket abban, hogy összehasonlítható módon értékeljék a különböző vállalatok fenntarthatósági teljesítményét.
A fentebb említett CSRD (Corporate Sustainability Reporting Directive: Vállalati Fenntarthatósági Jelentéstételi Irányelv) egységesített szabályozása ütemezetten von be a jelentéstételbe egyre több vállalatot.
2024. január 1-től a CSRD hatálya alá tartozó meghatározott vállalatoknak (Nyilvánosan működő részvénytársaságok) jelenteniük kell mind a fenntarthatóságra való törekvéseiket, mind azok tényleges eredményeit. A jelentéstételi kötelezettség ezt követően kiterjed 2025 évtől (tehát 2026 évben kell először jelenteniük) azon nagyvállalatokra, amelyeknél az üzleti évet megelőző két – egymást követő – üzleti évben a mérleg fordulónapján a következő három mutatóérték közül bármelyik kettő meghaladja az alábbi határértékeket:
- a mérlegfőösszeg a 10 000 millió forintot
- az éves nettó árbevétel a 20 000 millió forintot
- az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 250 főt
A CSRD hatálya alá tartozó vállalatoknak független könyvvizsgálóval kell hitelesíteniük éves jelentésüket (lásd: Számviteli törvény), ami magába foglalja a taxonómiai jelentéseket is. Ez a vállalatoktól átlátható és pontos adatgyűjtést és jelentéstételt követel meg.
A fenntarthatósági jelentések egyre inkább összefonódnak a pénzügyi jelentésekkel. Az EU taxonómiája lehetővé teszi, hogy a vállalatok megadják a fenntartható teljesítményük pénzügyi hatásait, beleértve a fenntartható beruházások arányát a teljes pénzügyi portfólióban (a már említett: árbevétel, CAPEX, OPEX). Ez alapot adhat az integrált jelentések készítéséhez, ahol a pénzügyi és fenntarthatósági információk együttesen jelennek meg.
Példák a Gyakorlatban
Számos vállalat már elkezdte beépíteni a taxonómia kritériumait a fenntarthatósági jelentéseibe, illetve integrálin a vállalat működésébe és stratégiai céljai közé.
Élelmiszeripari gyártó és kereskedő vállalatok egyre komolyabb vállalásokat tesznek az állatjólét figyelembevétele, a szállítás környezetbaráttá tétele, valamint az élelmiszerhulladékok redukálása érdekében.
Energiavállalatok külön jelentik megújuló energiaforrásokba történő beruházásaikat, bemutatva, hogyan járulnak hozzá az éghajlatváltozás mérsékléséhez.
Egyre több ingatlanfejlesztő cég részletezi, hogyan építenek környezetbarát, energiahatékony épületeket, amelyek megfelelnek a taxonómiai célkitűzéseknek.
Termékgyártással foglalkozó vállalatok megvizsgálva termelési folyamatuk környezeti hatásait, azok csökkentésére tesznek lépéseket, mint például a vízhasználat optimalizálása vagy a hulladék csökkentése.
Az EU taxonómia összefüggése a vállalati zöld hitelekkel
A zöld hitelek olyan pénzügyi termékek, amelyek célja a fenntartható – elsősorban az EU taxonómiával összefüggően éghajlat-és környezetvédelmi – célkitűzések támogatása. Ezek a hitelek kedvezőbb feltételrendszerű kölcsönök, amelyeket zöld projektekbe, mint például megújuló energiaforrásokba való beruházások, energiahatékonysági fejlesztések, fenntartható infrastruktúra vagy zöld épületek finanszírozására használnak.
A zöld hitelek népszerűsítésével az EU támogatja a vállalatokat és magánszemélyeket abban, hogy környezeti szempontból fenntartható beruházásokat valósítsanak meg. Az ilyen típusú hitelek hozzájárulhatnak a gazdaság „zöldítéséhez” és a fenntarthatósági célokra fordított piaci pénzügyi források növeléséhez (az EU taxonómia kidolgozásának célja – a Párizsi Megállapodás alapján kialakított politikai csomag a Green Deal szerint – tulajdonképpen a piaci tőke működésének fenntartható működési „irányba fordítása” volt).
Az EU taxonómiája központi szerepet játszik a zöld hitelek feltételeinek meghatározásában.
Az EU taxonómiája központi szerepet játszik a zöld hitelek feltételeinek meghatározásában. Az osztályozási rendszer alapján a pénzügyi intézmények és befektetők el tudják dönteni, hogy egy adott projekt vagy tevékenység megfelel-e a fenntarthatósági kritériumoknak. Így a taxonómia segíti a zöld hitelek piacának fejlődését azáltal, hogy egyértelmű keretrendszert biztosít a zöld beruházások értékeléséhez.
A pénzügyi intézmények különféle módokon alkalmazhatják a zöld hiteleket. Többségében olyan projektek finanszírozására használják, amelyek megfelelnek az előre meghatározott környezeti kritériumoknak. A bankok, hitelintézetek és egyéb pénzügyi szervezetek kidolgozhatnak saját zöld hiteltermékeket, amelyek megfelelnek az EU taxonómiája által meghatározott szabványoknak.
Az EU taxonómiája és a zöld hitelek rendszere még mindig fejlődőben van, és számos kihívással kell szembenézniük. Az egyik ilyen kihívás a szabványok és iránymutatások folyamatos felülvizsgálata és finomítása, hogy lépést tartsanak a gyorsan változó technológiai és piaci környezettel. Emellett fontos a piaci szereplők és a befektetők tájékoztatása és oktatása, hogy minél szélesebb körben alkalmazzák a fenntarthatósági kritériumokat.