Az éghajlatváltozásra gyakorolt hatás egyik leggyakoribb mérőszáma a szén- vagy karbonlábnyom. Ez egy széndioxid egyenértékben (CO2e) kifejezett mennyiség, ami megmutatja, hogy az adott tevékenység hány tonna szén-dioxidot és ezzel azonos mértékegységre átszámolt egyéb üvegházhatású gázt (ÜHG) bocsát ki a légkörbe.
A klímaváltozás mérséklése érdekében tett intézkedések beavatkozási hierarchiája azt követeli meg, hogy elsődlegesen az ÜHG kibocsátások kerüljenek megelőzésre igénycsökkentéssel, majd a működés optimalizálásával, hatékonyságnöveléssel további csökkentéseket érjünk el, végső soron pedig a fennmaradó ÜHG kibocsátásokat ellentételezzük szén-dioxid megkötő vagy kibocsátáscsökkentő megoldásokkal. Ez utóbbi a karbon ellentételezés (carbon offsetting).
Szolgáltatásaink
- vállalati karbonlábnyom számítás a GHG Protocol Scope 1 és Scope 2 területeire teljeskörűen;
- Scope 3 területre számításra való felkészítés;
- auditálásra alkalmas termék karbonlábnyom (PCF – Product Carbon Footprint), illetve EPD (környezetvédelmi terméknyilatkozat – Environmental Product Declaration) számítás elkészítése;
- karbonlábnyom-csökkentési stratégia kidolgozása önkéntes vagy SBTi rendszer szerint;
- jelentésekhez szükséges LCA (életciklus elemzés – Life-Cycle Assessment) vagy GWP (globális felmelegedési potenciál – Global Warming Potential) számítás elkészítése;
- energiamegtakarítással járó beavatkozások CO2 megtakarításának kalkulációja, az EKR-ben (energiahatékonysági kötelezettsági rendszer) értékesíthető hitelesített energiamegtakarítás (HEM) képzése érdekében;
- önkéntes karbon offsetting lehetőségek felkutatása és kiajánlása;
- hitelesített carbon credit vásárlási lehetőségek kiajánlása;
- karbon ellentételezésre alkalmas természeti és technológiai megoldások termékfejlesztése.
Mi a karbonlábnyom?
A karbonlábnyom az a mérték, amely megmutatja, hogy egy személy, szervezet, esemény vagy termék mennyi üvegházhatású gázt (ÜHG) bocsát ki közvetlenül vagy közvetve a légkörbe.
Mértékegysége a szén-dioxid egyenérték (CO2e). Ez az érték magában foglalja az összes kibocsátást, amely az adott tevékenységekhez kapcsolódik.
A karbonlábnyom számítás segít egy adott termék, vállalat, tevékenység, rendezvény stb. ÜHG kibocsátás kimutatni. Az azonos módszertan szerint elkészített karbonlábnyom számítások segítenek a hasonló termékek/vállalatok/tevékenységek kibocsátásának az összehasonlításában, illetve az ugyanarról a dologról, de eltérő időben készített számítások pedig a kibocsátás változásának a mérésében.
Miért fontos a karbonlábnyom számítása?
Emellett a karbonlábnyom számítása segíti a vállalatokat abban, hogy megfeleljenek a jogszabályi ESG (Environmental, Social, Governance) követelményeknek – hiszen például a vállalati ESG jelentés része egyebek mellett az ÜHG kibocsátás kalkulációja –, javítva ezzel a piaci versenyképességet és a befektetői bizalmat.
A karbonlábnyom számítása alapvető lépés a fenntarthatósági célok elérése érdekében. Lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy megértsék kibocsátási profiljukat, és azonosítsák a legnagyobb kibocsátási forrásokat. Ez az információ alapvető a hatékony kibocsátáscsökkentési stratégiák kidolgozásához, így végső soron a klímaváltozás megfékezéséhez.
Hogyan számítjuk ki a karbonlábnyomot?
A karbonlábnyom számítása több lépésből áll:
- Elsőként meghatározásra kerül, hogy mire vonatkozzon a karbonlábnyom kalkuláció (pl. termék, vállalat, egy adott telephely, egy adott rendezvény stb.).
- Ezt követően történik az adatgyűjtés, amely során összegyűjtjük az adott tevékenységhez kapcsolódó összes releváns közvetlen és közvetett ÜHG kibocsátási adatot.
- Ezután a nyers adatokból a szakmailag releváns számítási módszertan szén-dioxid egyenértékre konvertáljuk, amely megadja a teljes karbonlábnyomot.
Klímacélok és a karbonlábnyom számítás összefüggése
Globális Klímacélok
A globális klímacélok a Párizsi Megállapodásban kerültek elfogadásra, amelynek célja, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodás előtti szinthez képest jóval 2°C alatt tartsák, törekedve az 1,5°C-os határ elérésére. Ennek elérése érdekében a világ országai kötelezettséget vállaltak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, és a fenntartható energiaforrások használatára történő átállásra. A globális karbonsemlegesség elérése érdekében a kibocsátásokat jelentősen csökkenteni kell, és a maradék kibocsátásokat kompenzálni kell.
Európai klímacélok
Az Európai Unió ambiciózus klímacélokat tűzött ki, melyek középpontjában a 2050-re kitűzött karbonsemlegesség elérése áll. Az Európai Zöld Megállapodás célja, hogy az EU legyen az első klímasemleges kontinens, amely 2030-ra legalább 55%-kal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Az EU számos intézkedést és politikát vezetett be, beleértve a megújuló energiaforrások arányának növelését, az energiahatékonysági szabványok szigorítását és a kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) kibővítését, az ÜHG kibocsátások és ÜHG intenzitás ESG jelentésekben történő szerepeltetését.
Magyar klímacélok
Magyarország is elkötelezte magát a nemzeti klímacélok mellett, összhangban az EU irányelveivel. A magyar kormány az úgynevezett Klímatörvénybe foglalt célkitűzése, hogy 2050-re karbonsemlegessé váljon. Emellett Magyarország részt vesz az EU közös erőfeszítéseiben a 2030-as célok eléréséhez, például az energiahatékonyság növelésében és a szén-dioxid kibocsátás csökkentésében.
A karbonlábnyom számítás fontossága a klímacélok elérésének tükrében
Ezek a globális, európai és nemzeti klímacélok hangsúlyozzák a karbonlábnyom számításának fontosságát. A karbonlábnyom számítása alapvető lépés a kibocsátások azonosításában és csökkentésében, amely nélkülözhetetlen a klímacélok eléréséhez. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának pontos számítása és nyomon követése lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy azonosítsák a legnagyobb kibocsátási forrásokat és hatékony stratégiákat dolgozzanak ki a csökkentésükre. Emellett a karbonlábnyom számítása segít a vállalatoknak abban, hogy megfeleljenek a szabályozási követelményeknek, javítva ezzel piaci versenyképességüket és fenntarthatósági hitelességüket.
Melyek a főbb karbonlábnyom számítási területek és módszertanok?
A különböző típusú karbonlábnyom számítások különböző szempontokat vesznek figyelembe a kibocsátások mérésében. Ezek közül a legelterjedtebb módszertanok:
Vállalati Karbonlábnyom
A vállalati karbonlábnyom az egész vállalat üvegházhatású gáz kibocsátását méri, beleértve a GHG Protocol által használt nomenklatúra szerinti közvetlen (Scope 1), közvetett energiafelhasználási (Scope 2) és más közvetett kibocsátásokat (Scope 3). A szervezeti (vállalati) karbonlábnyom számítására az ISO 14064 sorozat – különösen az ISO 14064-1 szabvány – biztosít iránymutatást. Az ISO 14064 mellett a Greenhouse Gas (GHG) Protocol is széles körben elfogadott módszertan az üvegházhatású gázok kibocsátásának számbavételére és jelentésére. A GHG Protocol és az ISO 14064 szabványok kompatibilisek, és együttes alkalmazásuk biztosítja a kibocsátások átfogó és megbízható számbavételét.
EPD (Environmental Product Declaration)
Az EPD egy hitelesített dokumentum, amely átlátható és összehasonlítható információkat nyújt a termékek környezeti hatásairól. Az EPD karbonlábnyom számítása az ISO 14025 szabvány szerint történik, és az ISO 14040 és ISO 14044 szerint készített életciklus-elemzés (LCA) alapján készül. Tartalmazza a termék teljes életciklusára vonatkozó környezeti adatokat, beleértve a karbonlábnyomot is. Az EPD-k segítik a fogyasztókat és a vállalatokat a fenntarthatóbb döntések meghozatalában.
Termék karbonlábnyom (Product Carbon Footprint – PCF)
A termék karbonlábnyom az egy adott termékhez a teljes életciklusa során kapcsolódó üvegházhatású gázok kibocsátását méri. Ez magában foglalja az alapanyagok kitermelését, a gyártást, a szállítást, a használatot és a termék életciklusának végén történő ártalmatlanítást vagy újrahasznosítást. Az ISO 14067 szabvány részletezi a termékek karbonlábnyomának számítási módszertanát.
Épület Karbonlábnyom
Az épület karbonlábnyom az épület teljes életciklusára vonatkozó kibocsátásokat méri, beleértve az építési anyagok gyártását, az építési folyamatot és karbantartást (beépített karbon), az épület üzemeltetését (működési karbon), valamint az épület bontását és újrahasznosítását. Az épület karbonlábnyomának számítása segíthet a fenntartható építési gyakorlatok kialakításában és a zöld épületminősítési rendszerek – mint például a LEED, BREEAM, DGNB, Level(s) – követelményeinek való megfelelés elérésében.
Szállítási Karbonlábnyom
A szállítási karbonlábnyom a termékek és anyagok szállításával kapcsolatos kibocsátásokat méri. Ez magában foglalja a közúti, vasúti, légi és tengeri szállítást, valamint az ezekhez kapcsolódó energiafelhasználást és kibocsátásokat. A szállítási karbonlábnyom csökkentése érdekében a vállalatok optimalizálhatják a szállítási útvonalakat, és fenntarthatóbb szállítási módokat választhatnak.
Ezek a különböző típusú karbonlábnyom számítások segítenek a vállalatoknak és a fogyasztóknak megérteni és csökkenteni a tevékenységeikhez kapcsolódó üvegházhatású gázok kibocsátását, hozzájárulva a globális klímacélok eléréséhez és a fenntarthatóság növeléséhez.
Rendezvény karbonlábnyom
A rendezvény karbonlábnyom számítása során az eseményhez kapcsolódó összes üvegházhatású gáz kibocsátását számszerűsítik, figyelembe véve a rendezvény előkészítésének, lebonyolításának és utómunkálatainak minden aspektusát. Ez magában foglalja az energiafelhasználást, a résztvevők és anyagok szállítását, az élelmiszer- és italellátást, valamint a hulladékkezelést. A számítás az ISO 20121 fenntarthatósági események menedzsment szabvány irányelvei alapján történik, biztosítva az átláthatóságot és a hitelességet. Az eredmények segítenek azonosítani a főbb kibocsátási forrásokat és kidolgozni a csökkentési stratégiákat, amelyek hozzájárulnak a rendezvény káros környezeti hatásainak minimalizálásához.
Mikor érdemes hitelesített karbonlábnyom számítást készíttetni, és mikor elegendő a hitelesítés nélküli, önkéntes számítási módszertan?
Hitelesített karbonlábnyom számítást érdemes készíttetni, amikor a vállalatnak szüksége van arra, hogy hiteles és nemzetközileg elfogadott módon mutassa be üvegházhatású gáz kibocsátásait, például szabályozási követelményeknek vagy befektetői elvárásoknak való megfelelés, vagy piaci versenyképesség javítása érdekében. Az ISO szabványok szerinti hitelesítés ilyen esetekben biztosítja az átláthatóságot és a hitelességet.
Ezzel szemben a hitelesítés nélküli, önkéntes számítási módszertan elegendő lehet olyan esetekben, amikor a vállalatelsősorban belső célokra, például a fenntarthatósági teljesítmény nyomon követésére, vállalati kommunikációra, belső fejlesztési projektek támogatására vagy kezdeti helyzetfelmérésre használja az adatokat, illetve bármilyen olyan esetben, mikor nincs konkrét kötelezettség a hitelesítéssel ellátott számítás elkészítésére. Az önkéntes számítási módszerek rugalmasabbak, rövidebb idő alatt és a hitelesítési eljárási díj terhe nélkül készíthetőek el.
Mi a karbon offsetting vagy karbon-semlegesítés?
A karbon-semlegesítés (karbon-ellentételezés, karbon offsetting) olyan folyamat, amelynek során egy szervezet vagy egyén – felismerve a környezetre káros tevékenységét és felelősséget vállalva a környezetért és társadalomért – az általa kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségének ellensúlyozására ÜHG kibocsátást csökkentő tevékenységet támogat. Ezáltal a saját kibocsátását kompenzálja, hozzájárulva a globális szén-dioxid szint csökkentéséhez és a klímaváltozás elleni küzdelemhez.
Az Európai Unió által szabályozott karbon kibocsátások
Az EU ETS, a kötelező karbon piac
A legnagyobb ÜHG kibocsátó iparágakat (pl. olajfinomítás, acélipar, vasipar, alumínium és egyéb fémelőállítás, mész-, cement-, üveg-, papírgyártás, vegyipar) az Európai Unió úgynevezett EU ETS (Emission Trading System, 2003/87/EK irányelv) rendszere szabályozza, amely egy kötelező, „cap and trade” karbon piac. Az EU központilag, évente meghatározza a kibocsátási kvótákat az EU ETS alá tartozó vállalkozásoknak és tagállamoknak. A kvóták száma limitált és évente csökken. Amennyiben egy ÜHG kibocsátó magasabb kibocsátással működik, mint a számára meghatározott, úgy tevékenységén változtatnia kell, redukálnia kibocsátását és/vagy további EU ETS kvótákat kell vásárolnia a piac olyan szereplőjétől, akinél többlet van. A kvóták – egy adott limiten belül – megtakaríthatók, tovább vihetők jövőbeli felhasználásra vagy kölcsönözhetők a következő évről. Bizonyos szektorok/kibocsátók esetében vannak ingyenesen allokált kvóták annak érdekében, hogy károsanyag kibocsátásukat ne telepítsék át az ETS hatályán kívüli, harmadik világ béli, kevésbé fejlett országba. Az EU határozott célja elérni, hogy az EU ETS ingyenes allokációk nélkül, kizárólag kereskedelmi/aukciós kreditekkel működjön, ezért azok teljes kivezetésére törekszik. Erre várhatóan 2026-től kezdődően, 2030-ig kerül sor. Ezt követően az EU nem oszt majd ki ingyenes kvóta allokációt.
Kik számíthatnak arra, hogy a közeljövőben bekerülnek az EU ETS hatálya alá?
Az EU ETS szabályozásának legutóbbi felülvizsgálatakor készített módosítási javaslat arra irányul, hogy a már működő karbon kvóta kereskedelmi rendszert kiterjesztik egyes, az EU ETS-ben jelenleg nem szereplő iparágakra (pl. épített környezet, közúti közlekedés). Ez az ETS 2 (2023/956/EU rendelet) a jelenleg működő EU ETS rendszertől független, de hasonló „cap and trade” elven fog működni 2027-től, meghatározott kvótákkal és azok kereskedelmével. Az ETS 2 célja, hogy 2030-ig 42%-kal csökkentse az érintett szektorok kibocsátásait az 2005-ös szintekhez képest. Ennek első lépéseként 2025-től az érintett szektorokban monitorozni és jelenteni kell az ÜHG kibocsátásokat.
Az EU ETS-en kívüli ágazatok
Míg az ETS a legnagyobb szennyező kibocsátókat foglalja magába, addig az ezen, valamint a földhasználaton (LULUCF – Land-use, Land-use Change and Forestry – földhasználati, földhasználat-megváltoztatási és erdőgazdálkodás) kívüli ágazatok (pl. árú és személyszállítás, szárazföldi és vízi közlekedés, hulladék, épített környezet stb.) – amelyek a teljes ÜHG kibocsátás mintegy 55%-át adják – az úgynevezett Effort Sharing Regulation (ESR, EU 2018/842) szabályozás alá tartoznak. A két rendszer nagyrészt független egymástól és más-más kibocsátás-csökkentési célokkal rendelkeznek.
Az ESR az EU területére 30% redukciót ír elő 2030-ra. Ezen redukciós irány részeként az EU-s tagállamok kötelezettséget vállaltak a rendszer által lefedett szektorok emissziójának csökkentésére, ami államonként eltérő, de általánosan 0-40% között mozognak. Az ESR tagországonként, évről évre előírja a kibocsátás-csökkentési ütemezést, ezeket hívjuk annual emission allocation-nek (AEA) és tagországi illetékességbe utalja annak szabályozását, hogy ezt az adott tagország milyen intézkedésekkel éri el. Amennyiben egy tagállam nem teljesíti adott évi redukciós kötelességeit, elmaradása 1,08 szoros szorzóval hozzáadódik a következő évi kötelezettségeihez.
Az éves ESR kibocsátásokat tagországi szinten, úgynevezett ESR inventory list-ben tartják nyilván. Amennyiben ESR kibocsátás-csökkentést sikerül elérni, úgy azt a tagország inventory listjéből ki kell vezetni, ami állami feladat. A tagországoknak lehetősége van az ESR AEA-k kereskedelmére. Amennyiben egy tagállam kibocsátása több vagy kevesebb egy évben, mint a meghatározott érték, joga van a fennmaradó mennyiség tartalékolására (bankolására), kölcsönvételére (következő évről előrehozatalra egy limitált mértékben), vagy vétel-eladására akár tagországok között. Mivel az AEA nem gazdasági egységeket (kibocsátókat), hanem teljes államokat érintő rendszer, ezen egységek kereskedelme jelenleg államok között működhet kizárólag.
Milyen önkéntes karbon-ellentételezési lehetőségek vannak?
A karbon offsetting lehet akár technológiai (pl. megújuló energiaforrások telepítését támogatja, ezzel CO2 kibocsátást spórol) vagy természeti (pl. erdő telepítést támogat). Mindkét típusnál feltétel, hogy olyan projekt legyen, ami nem áll semmilyen kötelező végrehajtás alatt, tehát többlet megkötést vagy kibocsátás megelőzést ér el. Ezek általában kevéssé szabályozott, önkéntes rendszerek.
A legjobb CO2 megkötési kapacitással rendelkező ökoszisztémák, a korábban lecsapolt mocsaras/lápos területek rehabilitációja, az erdők, az ásványi talajok, a gyepek és a vizek.
Természeti alapú karbon megkötések
A természetes ökoszisztémák egyik képessége a szén megkötése, elnyelése. Ezen ökoszisztéma-szolgáltatást lehetőség van a kibocsátás-csökkentés és -kereskedelem gazdasági rendszerébe integrálni. A legjobb CO2 megkötési kapacitással rendelkező ökoszisztémák, a korábban lecsapolt mocsaras/lápos területek rehabilitációja, az erdők, az ásványi talajok, a gyepek és a vizek. Az offsetting azon típusát, amikor a károsanyag kibocsátó természeti élővilágban végzett tevékenységet finanszíroz, habitat bankingnek nevezzük.
Azt a fajta habitat bankinget amikor a kibocsátó az emissziót földhasználat ökoszisztémájának támogatásán keresztül ellensúlyozza, az Európai Unió mezőgazdasági területek esetén carbon farming, erdőgazdálkodás területén forest carbon farming néven tartja számon.
A szabályozott keretek között ellentételezett kibocsátás, ahol az elnyelt CO2 kereskedelmi egységgé van transzformálva és azzal kereskedés zajlik, a carbon trading. Itt már pontos számítás szükséges arra, hogy a támogatott tevékenység által éves szinten mennyi CO2 elnyelés keletkezik, és részletes protokoll szabályozza a CO2 elnyelés számítását, a CO2 elnyelő ökoszisztéma kezelésének menetét, az ellenőrzést, akkreditációt, validációt, monitorozást, az elmulasztott helyes kezelés esetén kiszabható szankciót stb. Ezen szabványok szerint elért szénmegkötési mennyiség a carbon credit. Több nemzetközi, önkéntes carbon trading mechanizmus létezik jelenleg is, ezek szabályozottsága megnyilvánul a carbon credit árában. Az egyik legismertebb és legjobban szabályozott, ezáltal a legmagasabb árfolyamon kereskedett carbon creditekkel rendelkező, önkéntes carbon trading mechanizmus a Gold Standard és a Verra.
CO2 elnyelés kereskedelem esetén fontos előírás, hogy a tevékenység nem eshet kettős finanszírozás alá. Tehát a karbon-kereskedelemből nem származhat bevétele a terület tulajdonosának/gazdálkodónak olyan tevékenység után, amelyre egyébként EU-s vagy állami támogatást/bevételt kap. Tehát pl. egy erdőgazda, aki faszerkezet váltásra a Közös Agrárpolitika (KAP) finanszírozásán keresztül támogatást vesz/vehet fel, az ugyanarra a faszerkezet átalakításra nem kaphat karbon-kereskedelemből bevételt. Szintén előírás, hogy amennyiben ESR ágazatban karbonmegkötés történik, úgy az offsetting által elért emisszió csökkentés mértékét ki kell vezetni az állami ESR inventory listből, ezzel elkerülve a kettős emisszió-csökkentési könyvelést.
Mit tartalmaz a szolgáltatásunk?
Karbonlábnyom számítás
Szolgáltatásunk átfogó karbonlábnyom számítást kínál, amely magában foglalja az adatgyűjtést, elemzést és jelentéstételt. Szükség esetén ISO hitelesítésre alkalmas karbonlábnyom számítást végzünk. Ezen felül javaslatokat teszünk a kibocsátás csökkentésére, beleértve az energia-hatékonysági intézkedéseket, az alternatív energiaforrások alkalmazását és a fenntartható beszerzési gyakorlatokat.
Karbonlábnyom csökkentés
ÜHG-kibocsátásukat ellentételezni kívánó ügyfeleinknek segítünk a karbon offsetting (kibocsátás-kompenzáció, kibocsátás/karbon ellentételezés) megvalósításában. Javaslatot teszünk az adott vállalat igényeihez és profiljához, fenntarthatósági kötelezettségeihez és stratégiájához illeszkedő kibocsátás-csökkentési projektek támogatására vagy karbon kreditek vásárlására.
Karbon offsetting megoldások kidolgozása
Amennyiben szénmegkötő ökoszisztémával rendelkező terület tulajdonosa szeretne belépni a karbon offsetting piacára, és szénmegkötést fokozó projekteket hajtanának végre, amely megkötést értékesíteni kívánják az önkéntes karbon piacon, úgy segítünk a szakmailag megbízható és megfelelő módszertani és értékesítési rendszer kidolgozásában. Elsősorban az EU carbon farming (lecsapolt lápok és mocsarak rehabilitációja; agrárerdészeti rendszerek; ásványi talajok szénmegkötő képessége; gyepgazdálkodás szénmegkötő képessége; állattartás emissziócsökkentése) és forest farming (erdők) tevékenységeit érintő projektek fejlesztésében és értékesítésében nyújtunk szakértői támogatást.