Hogyan feleljünk meg az európai CSRD és ESRS követelményeknek? Mit vár el az EU a vállalatoktól és beszállítóiktól, és hogyan változtak ezek az elvárások 2025-ben? Az alábbiakban igyekszünk érthető áttekintést adni az EFRAG által kidolgozott ESRS (European Sustainability Reporting Standards) elvárásairól – különös tekintettel a 2025 novemberében publikált, egyszerűsített ESRS 2.0 tervezet újdonságaira. A cikk célja, hogy segítséget nyújtson a CSRD (Corporate Sustainability Reporting Directive) hatálya alá tartozó vállalatoknak és azok beszállítóinak kötelezettségeik megértésében, bemutatva milyen fenntarthatósági információkat kell előállítani és jelenteni, illetve ezek mely beszállítói körre vonatkoznak (csak a közvetlen partnerekre, vagy a teljes ellátási láncra is). Emellett rámutatunk az ESRS 2.0 egyszerűsítéseire és új alapelveire – például a „fair presentation”, azaz „hű és valós bemutatás” koncepciójára – amelyek a vállalatok számára nagyobb rugalmasságot és fókuszáltabb jelentéstételt tesznek lehetővé. (A cikkben felhasznált információk az EU hivatalos közleményein, az ESRS 2025 novemberi módosított tervezetein alapulnak.)
CSRD és ESRS – új korszak a vállalati fenntarthatósági jelentésekben
2024-től gyökeresen megváltozott a nagyvállalatok nem pénzügyi jelentéseinek világa. Az Európai Unió új szabályozása, a CSRD irányelv, előírta a fenntarthatósági (ESG) információk közzétételét a kijelölt vállalatok számára, és ezt Magyarországon már beépítették a számviteli törvénybe a nem pénzügyi beszámoló részeként. A CSRD hatálya alá eső cégek – tipikusan nagyvállalatok, és közérdeklődésre számot tartó vállalatok (jellemzően tőzsdei cégek) – már a 2024-es üzleti évükről kötelesek kiterjedt fenntarthatósági jelentést készíteni. Nem csak a saját működésükről, hanem a teljes értékláncukról (beszállítóikról és üzleti partnereikről) is számot kell adniuk. Ez új kihívást jelent a kötelezett vállalatok és az ő beszállítóik számára is.
Miben segítenek az ESRS standardok? Az ESRS – European Sustainability Reporting Standards azokat a részletes európai szabványokat jelenti, amelyek meghatározzák, pontosan mit kell a fenntarthatósági jelentésekben közölni. Az ESRS standardokat az EFRAG (Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport) dolgozta ki, és 2023 júliusában jelent meg az első ESRS szabványcsomag (a Delegált Aktusban), majd 2025 novemberében publikálták a standardok módosított tervezetét („ESRS 2.0”), amely egyszerűbb és rugalmasabb előírásokat tartalmaz, valamint egyes adatpontok, különösen a komplexebb vagy nehezebben elérhető pénzügyi hatás-adatok esetében lehetőség van átmeneti mentességre vagy fokozatos bevezetésre (phasing-in), de ezek konkrét határideje szabványonként és témánként eltérő lehet.
Az ESRS négy fő területet ölel fel: két általános (keresztmetszeti) standard, környezeti témák (E jelű standardok), társadalmi témák (S jelű standardok) és vállalatirányítási témák (G jelű standard). Az alábbiakban bemutatjuk ezeket a standardokat és a legfontosabb közzétételi kötelezettségeket.
Double Materiality az ESRS jelentésben (kettős lényegesség)
Az ESRS alapja a kettős materialitás elve. A vállalatnak be kell mutatnia azt, milyen hatással van a vállalat tevékenysége a környezetre és társadalomra, valamint hogyan hatnak a fenntarthatósági tényezők a cég pénzügyi helyzetére. Ez biztosítja, hogy a jelentés átfogó és kiegyensúlyozott legyen. Az ESRS szerint a fenntarthatósági jelentés célja, hogy „valósághűen (hűen) és döntéshozatalra alkalmas módon mutassa be a vállalat minden lényeges fenntarthatósági hatását, kockázatát és lehetőségét”. Ennek érdekében a vállalatnak rendszeresen fel kell mérnie, mely témák „lényegesek” a működése szempontjából (materiality assessment), és ezekről kell részletes adatokat szolgáltatnia – a nem lényeges témákról viszont nem szükséges jelenteni.
Kikre és mire terjed ki az ESRS? – Vállalatok és a teljes beszállítói lánc
A CSRD alapján az ESRS szerinti jelentési kötelezettség elsősorban a nagyobb vállalatokra vonatkozik, de közvetett módon a beszállítóikra is kiterjed. Ennek oka, hogy a jelentési határok nem állnak meg a cég határainál: az ESRS elvárja a vállalat saját működésének bemutatása mellett a teljes értékláncra kiterjedő információk közzétételét is, ahol releváns. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kötelezett cégeknek bizonyos adatokat be kell gyűjteniük a beszállítóiktól (upstream) és az ügyféloldaluktól (downstream) is.
- Közvetlen vs. közvetett beszállítók: A jogszabály szövege nem korlátozza a jelentéstételt csak a közvetlen (Tier 1) partnerekre – a „value chain” (értéklánc) kifejezés az egész beszállítói láncot jelenti. Ugyanakkor ésszerű megközelítés indokolt: a vállalatnak a saját szempontjából lényeges hatású beszállítói információkat kell jelenteni. A közvetlen beszállítókkal jellemzően könnyebb adatot cserélni; a közvetett láncban inkább arra kell koncentrálni, ahol súlyos fenntarthatósági kockázat (pl. nyersanyag-kitermelésnél gyermekmunka vagy jelentős környezetszennyezés) merül fel. Az ESRS 2.0 már hangsúlyozza, hogy nem mindig szükséges közvetlen információ az értéklánc szereplőitől: bizonyos esetekben iparági vagy regionális átlagok, illetve nyilvános adatok is elegendőek lehetnek a jelentéshez. Tehát ha például egy bányavállalat nyersanyaga kerül a termékedbe és ott potenciálisan emberi jogi vagy ökológiai probléma van, akkor erre ki kell térned – de ha a beszállítói kockázat alacsony, általános forrásokkal is alátámaszthatod a jelentésed.
- Mit jelent ez a beszállítóknak? A kötelezett cégek várhatóan adatokat fognak kérni a beszállítóiktól – például az általuk kibocsátott üvegházgázokról, munkakörülményekről vagy egyéb fenntarthatósági mutatókról. A közvetlen beszállítóknak ezért fel kell készülniük arra, hogy transzparensen jelentik saját fenntarthatósági teljesítményüket ügyfeleik felé. Elengedhetetlen számukra is egy belső adatgyűjtő és -monitorozó rendszer kiépítése, különben piacokat veszíthetnek. A közvetett beszállítókra (pl. a beszállító beszállítóira) jellemzően csak akkor terjed ki a jelentés, ha náluk komoly problémák merülnek fel.
- A fenntarthatósági jelentések egységes európai nyelvét tehát az ESRS standardok határozzák meg. Nem mindegyik standard lesz mindenkinél lényeges – például egy jelentés hatálya alá tartozó szoftvercégnek a vízfelhasználás (ESRS E3) nem biztos, hogy jelentős téma –, de a materialitásvizsgálatot nekik is el kell végezniük és dokumentálniuk. Az alábbi táblázat áttekintést ad az egyes ESRS standardokról: fő témáik és a kapcsolódó kötelezettségek rövid összefoglalásáról.
ESRS 2.0 (2025) – Egyszerűsítések és új hangsúlyok a jelentéstételben
2025 novemberében az EFRAG egy új, módosított ESRS szabványtervezetet adott ki (nem hivatalosan ESRS 2.0 néven), amely több ponton változtat az eredeti követelményeken. Az ESRS 2.0 célja, hogy felhasználóbarátabb, fókuszáltabb és rugalmasabb legyen, enyhítve a túlzott adminisztratív terheket, ugyanakkor hű és valós képet adjon a vállalat fenntarthatósági teljesítményéről. Az alábbiakban összefoglaljuk a legfontosabb változásokat és azok gyakorlati jelentőségét a vállalatok számára.
Fő változások részletesen
- Közzétételi követelmények és adatpontok csökkentése: A módosított standardokban 88 helyett 79 közzétételi követelmény (Disclosure Requirement, továbbiakban: DR) van. Még fontosabb, hogy a kötelező adatpontok száma jelentősen csökkent – főként a szöveges, leíró elemeket ritkították. A kvalitatív adatpontok több mint felét törölték, míg a kvantitatív mutatók jóval kevésbé csökkentek. Ezzel a jelentések kevésbé lesznek terjengősek, inkább a lényegre törőek. Fontos: Bizonyos előírások átmenetileg kivezetésre kerültek.
- Egyszerűbb PAT(M) struktúra: Az eredeti ESRS-ben a vállalatnak a politikáit, intézkedéseit, céljait és mérőszámait (Policies, Actions, Targets, Metrics – PAT(M)) több helyen is be kellett mutatnia: egyrészt az ESRS 2 általános „MDR” (Minimum Disclosure Requirement) résznél, másrészt minden egyes témaspecifikus standardban külön-külön. Ez duplikációkhoz és átláthatatlansághoz vezetett. Az ESRS 2.0 ezt újragondolta: bevezette az Általános közzétételi követelmények (GDR) fogalmát, amelyek egységesen írják elő a PAT(M) elemek bemutatását a lényeges témákra vonatkozóan. Így például, ha egy bizonyos intézkedés több fenntarthatósági témára is kiterjed, azt elég egyszer leírni – nem kell minden standardnál megismételni. A PAT(M) közzétételek és a témaspecifikus standardok közötti átfedéseket megszüntették. Ráadásul tisztázták, hogy ha egy lényeges témához nincs külön politika, cél vagy mutató, nem kell erről hosszas mentegetőzés – egyszerűen elég jelezni a hiányt indoklás nélkül (persze a materialitástól függően célszerű pótolni ezeket idővel).
- Nagyobb rugalmasság a jelentésben: Az ESRS 2.0 felismeri, hogy nincs mindenki számára egyforma megoldás. Szabadabban strukturálható a jelentés: lehet például vezetői összefoglalót készíteni, amit akár a fenntarthatósági jelentésen kívül (pl. az éves jelentés elején) közölnek. A standardok egyértelműbb szabályokat adnak a kereszt-hivatkozásokra: megengedik, hogy a jelentés bizonyos részei helyett más dokumentumokra vagy a jelentés más fejezeteire hivatkozzunk, amennyiben ezzel elkerülhető az ismétlés és nem csorbul az információ minősége. Továbbá, az olvashatóság érdekében mellékletek használhatók részletes adatok közlésére (pl. hosszú mutatószám-listák vagy módszertani leírások átkerülhetnek függelékbe). A vállalat a számára legmegfelelőbb bontásban tehet eleget a közzétételi kötelezettségeknek: dönthet úgy, hogy témánként, IRO-csoportonként (Impact, Risk, Opportunity), vagy egyedi IRO-ként mutatja be az információkat. Ez praktikusan azt jelenti, hogy ha a cég belső menedzsmentje például 10 fő fenntarthatósági kockázatot azonosított, akkor a jelentését struktúrálhatja ezek köré, ahelyett hogy mereven követi a standardok fejezetbeosztását.
- Materialitás: top-down megközelítés és információ-lényegesség: A korábbi ESRS előírások is megkövetelték a kettős materialitás elemzést, de az ESRS 2.0 még tovább megy. Hangsúlyt kapott a top-down megközelítés: a vállalat a stratégiája, üzleti modellje, iparága, földrajzi jelenléte és értéklánca alapján előre meghatározhatja, mely témák valószínűleg lényegesek számára – és csak ha valami nem nyilvánvaló, akkor végez mélyebb elemzést. Természetesen a bottom-up (részletes, IRO szintű) értékelés is alkalmazható marad, sőt kombinálhatók is. Fontos újdonság, hogy már a narratív közzétételeket is be lehet vonni a lényegességi értékelésbe. Vagyis, ha egy adott leíró jellegű információ nem lényeges, azt el lehet hagyni – nem kell teleírni a jelentést általános vállalati frázisokkal. Összességében az információ lényegesség (information materiality) fogalma kiemelt szerepet kap: a cél az, hogy a jelentésben csak azok a DR-ek és adatpontok szerepeljenek, amelyek valóban hasznosak az olvasóknak a vállalat fenntarthatósági teljesítményének megítéléséhez.
- „Hű és valós bemutatás” (fair presentation): Az ESRS 2.0 bevezette ezt az IFRS-ből ismert alapelvet a fenntarthatósági jelentésekre. Ez azt jelenti, hogy a jelentésnek teljeskörűen be kell mutatnia mindent, ami a vállalat fenntarthatósági helyzetének megértéséhez szükséges, és kiegyensúlyozottan kell ábrázolnia az eredményeket és a hiányosságokat is. Nem szabad csak a sikereket kidomborítani és a problémákat elhallgatni. Fontos, hogy a CSRD jelenleg még a formális ESRS megfelelőség ellenőrzésére fókuszál (az auditorok is ezt vizsgálják), de a tendencia az, hogy a „hű és valós kép” átadását várják el – tehát a vállalat ne csak kipipálja a követelményeket, hanem ténylegesen azt mutassa be, milyen jól (vagy rosszul) teljesít fenntarthatósági területen. Ez nagyobb szakmai ítélőképességet követel meg: a kevesebb kötelező adatpont ellenére a készítőknek gondoskodniuk kell arról, hogy a végeredmény ne legyen félrevezető vagy hiányos.
- Mentességek és fokozatos bevezetés: Az ESRS 2.0 számos helyen biztosít könnyítést a vállalatok számára. Például a korábban már említett „indokolatlan költség vagy erőfeszítés” klauzulát most szélesebb körben alkalmazhatják – a gyakorlatban nem csak bizonyos esetekben, hanem kifejezetten ösztönzik is ennek használatát. Ha egy adat beszerzése túl költséges vagy nehézkes, azt el lehet hagyni, de az okát dokumentálni kell. Szintén újdonság, hogy nem preferált már a közvetlen beszállítói adat: ha egy beszállítói kibocsátás pontos mérése nem lehetséges, élhetnek becslésekkel vagy publikusan elérhető adatbázisokkal a vállalatok. Több követelmény bevezetését időben eltolják: például a környezeti kockázatok várható pénzügyi hatásainak bemutatását csak 2030-tól kell kötelezően jelenteni. Csökkent a telephelyi szintű adatigény: nem kell annyi részletet közölni egyes mutatókból.
- Új és bővített útmutatók: Az EFRAG létrehoz egy interaktív ESRS Knowledge Hub-ot, ahol minden kapcsolódó dokumentum, útmutató, segédanyag elérhető lesz online. Kiadnak egy külön nem kötelező szemléltető útmutató (NMIG) dokumentumot is, ami az önkéntes adatpontokat és részletes magyarázatokat tartalmazza. Az Application Requirements (AR-ok, az alkalmazási útmutatások) rövidebbek és célratörőbbek lettek, és közvetlenül a kapcsolódó DR-ek alatt találhatók, hogy a jelentők könnyebben megértsék a fogalmakat és elkerüljék a túl részletes leírásokat. Ezek az útmutatók segítik a standardok gyakorlati alkalmazását, de nem növelik a kötelező tartalmat.
- Mi maradt változatlan? Fontos hangsúlyozni, hogy bár az ESRS 2.0 sok könnyítést hoz, a lényeg nem változott: a vállalatnak továbbra is erős adatbázissal kell rendelkeznie, mert a mennyiségi mérőszámok többsége megmaradt (pl. ÜHG-kibocsátások, energiafogyasztás, víz- és hulladékadatok, munkaerő-statisztikák). A könyvvizsgálói ellenőrzés (audit) követelményei sem enyhültek: a CSRD alapján továbbra is korlátozott bizonyosságú (limited assurance) audit szükséges a fenntarthatósági jelentéshez, és hosszabb távon ez akár szigorodhat is. A vállalatoknak ugyanúgy ki kell építeniük az ellenőrizhető adatszolgáltatást. A kettős materialitás (DMA) továbbra is központi szerepben marad: sőt, még fontosabbá vált, hogy a jelentés valóban a lényeges kérdésekre fókuszáljon. Az ESRS 2.0 ugyan kevesebb adatpontot ír elő, viszont a vállalatnak több szakmai megítéléssel biztosítania kell, hogy amit közöl, az kiegyensúlyozott, valós legyen. Mindez azt eredményezi, hogy a munka hangsúlya átrendeződik: talán kevesebb a szöveges rész, de nagyobb figyelmet kell fordítani az adatok ellenőrzésére és a hiányzó elemek pótlására – a végeredmény pedig egy feszesebb, koherensebb narratíva, magasabb minőségű adatokkal.
ESRS standardok és kötelezettségek – fő témák áttekintése
Az alábbi táblázat felsorolja a 2023-ban kiadott ESRS standardokat és a legfontosabb közzétételi kötelezettségeket. Ezek adják egy professzionális fenntarthatósági jelentés gerincét. Fontos megjegyezni, hogy ESRS 1 és ESRS 2 általános előírásai minden további standardot keretbe foglalnak, míg az ESRS E, S, G témaspecifikus standardok konkrét közzétételi követelményeket határoznak meg.
| ESRS standard | Fő témakör(ök) | Feladat a vállalat számára |
| ESRS 1 – Általános követelmények (General Requirements) | Az összes fenntarthatósági információra vonatkozó alapelvek. Ide tartozik: hű és való bemutatás; kettős materialitás alkalmazása; jelentési határok (saját tevékenység + értéklánc) meghatározása; adatszolgáltatás formátuma, gyakorisága; az információ minőségi jellemzői (pl. összehasonlíthatóság, ellenőrizhetőség); mentességek feltételei. | Átfogó elvárások: A cég végezzen lényegességi vizsgálatot. Biztosítson döntéshozatalra alkalmas, megbízható adatokat minden lényeges témában. Az adatoknál fontos az idősoros bemutatás az összehasonlíthatóság érdekében. Ha valamely értékláncbeli adat bizonytalan vagy nem érhető el, azt dokumentálni kell indoklással. |
| ESRS 2 – Általános közzétételek (General Disclosures) | A vállalat egészére jellemző fenntarthatósági információk. Pl. a vállalatvezetés szerepe a fenntarthatóságban; fenntarthatósági stratégia és üzleti modell kapcsolata; a lényeges témák kezelésének folyamata; általános politikák, intézkedések, célok és ezek összekapcsolása (PATM struktúra: a vállalatnak minden lényeges fenntarthatósági témánál ismertetnie kell, hogy milyen politikákat, intézkedéseket, célokat és mérőszámokat alkalmaz.). | Átfogó információk közlése: A vállalat vezetés szerepe a fenntarthatóság kapcsán (Governance). Hogyan épülnek be a fenntarthatósági szempontok az üzleti modelljébe és stratégiájába (pl. fenntarthatósági kockázatok kezelése)? Kik a fő érintett felek és hogyan vonja be őket? Fenntarthatósági célkitűzések és azok státusza? A fenntarthatósági politikák, intézkedések, célok és mérőszámok (PAT – Policies, Actions, Targets – és Metrics) hogyan kapcsolódnak az egyes lényeges témákhoz (IRO-khoz). |
| ESRS E1 – Klímaváltozás (Climate Change) | Klímaváltozás mérséklése és alkalmazkodás. Témakörök: klímaváltozás mérséklése (üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése), alkalmazkodás (fizikai klímakockázatok kezelése), energiafelhasználás és energiahatékonyság. | Klímastratégia és adatszolgáltatás: Készítsen és publikáljon a vállalat egy klímaátállási tervet amelynek célja, hogy a vállalat stratégiája és üzleti modellje összhangban legyen a fenntartható gazdaságra való átállással, a Párizsi Megállapodás és az EU Klímatörvény célkitűzései szerint. Mérje fel és jelentse az üvegházhatású gáz-kibocsátásait (Scope 1, 2, 3 emissziók). Adjon meg klímacélokat (pl. karbonsemlegesség dátuma). Elemezze, hogyan hatnának a vállalatra a változó klímafeltételek és klímapolitikák (forgatókönyv-elemzés révén értékelt fizikai és átállási kockázatok). Rendszeresen számoljon be az energiafelhasználásáról és -összetételéről (pl. megújulók aránya). |
| ESRS E2 – Szennyezés (Pollution) | Környezet szennyezése és káros anyagok. Témakörök: levegőszennyezés, víz- és talajszennyezés (pl. NOx, SOx, egyéb légszennyezők; szennyvíz-kibocsátás); mikroműanyagok; aggályos vegyi anyagok (SoC) és különösen veszélyes anyagok (SVHC). | Szennyezőanyag-menedzsment: A vállalat közölje a fő szennyezőanyag-kibocsátásait – pl. mennyi káros anyagot bocsátott a levegőbe, vízbe, talajba az adott év során. Számoljon be arról, tevékenységéből származhat e mikroműanyag, ha igen, milyen lépéseket tesz ennek csökkentésére. Ha veszélyes vegyi anyagokat állít elő vagy használ, adja meg a veszélyes anyagok mennyiségét (SoC/SVHC), és a terveit ezek helyettesítésítésére. Jellemezze, történt-e környezeti baleset vagy rendkívüli kibocsátás, és ha igen, hogyan kezelték azt. |
| ESRS E3 – Víz és tengeri erőforrások (Water & Marine Resources) | Vízkészletek felhasználása és a vízi környezet védelme. Témakörök: vízkivétel (pl. folyókból, kutakból), vízfogyasztás (vissza nem táplált víz), kibocsátott szennyvíz minősége, újrahasznosított víz. Kiemelt: vízhiányos (vízszűkében lévő) területek. | Felelős vízgazdálkodás: Jelenteni kell a vállalat összes vízfelhasználását és kibocsátását mennyiségileg. Külön ki kell térni, ha a cég vízszűkében lévő régiókban működik: mennyi vizet használ ott, és ez milyen kockázatot jelent a környezetnek vagy a közösségeknek. Be kell mutatni a víztakarékossági és szennyvízkezelési intézkedéseket (pl. újrahasznosítás, vízvisszaforgatás). Célokat is elvárnak a vízfelhasználás csökkentésére ott, ahol releváns. |
| ESRS E4 – Biodiverzitás és ökoszisztémák (Biodiversity & Ecosystems) | Természetvédelem, ökoszisztéma-hatás. Témakörök: biodiverzitásra ható tényezők (pl. földhasználat változás, szennyezés, klímaváltozás); fajok és élőhelyek állapota; ökoszisztéma-szolgáltatások (természeti erőforrások, mint pl. beporzás). | Természetvédelmi felelősség: A vállalatnak fel kell mérnie, tevékenysége hogyan hat az élővilágra, és készítenie kell egy biodiverzitás-átállási tervet (ha releváns) a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására. Be kell mutatni, vannak-e védett területek vagy érzékeny élőhelyek amelyeket a működése érint, és mit tesz azok védelméért. Jelentenie kell a földhasználatával kapcsolatos változásokat (pl. irtott erdőterület nagysága), illetve az ökoszisztéma-helyreállítási erőfeszítéseit. Ide tartozik az is, hogy biztosítja-e az őshonos közösségek jogainak tiszteletben tartását (pl. előzetes egyeztetés földhasználat előtt). (Megjegyzés: az ESRS 2.0 egyszerűsítette a biodiverzitás reportingot, de továbbra is kötelező a lényeges helyszíni információk bemutatása, pl. jelentős természeti területek a működés környezetében.) |
| ESRS E5 – Körforgásos gazdaság (Resource Use & Circular Economy) | Erőforrás-hatékonyság és hulladékgazdálkodás, körforgásos üzleti modellek. Témakörök: anyagfelhasználás (előállítási inputok mennyisége, kritikus /meghatározó alapanyagok aránya), újrahasználat, újrafeldolgozás (recycling) és hulladékkezelés (kibocsátott hulladék, veszélyes hulladék, hulladék-újrahasznosítási arányok). | Körforgásos teljesítmény: A vállalat milyen lépéseket tesz az erőforrás-hatékonyság növelésére és a hulladék csökkentésére.? Mennyi a keletkező hulladék mennyisége és kezelésének módja (pl. lerakás, égetés, újrahasznosítás), valamint az újrahasznosított/újrafeldolgozott alapanyagok aránya a termelésben? Vannak-e körforgásos üzleti modellre kezdeményezések (pl. termék-visszavételi programok, bérleti/szolgáltatási modell a termékértékesítés helyett)? (Megj.: Az ESRS 2.0 bevezette a “kritikus vagy meghatározó alapanyag” fogalmát a jelentésben, és új mutatóként írja elő például a végleges hulladékkezelés nélkül maradó hulladék %-os arányát.) |
| ESRS S1 – Saját munkaerő (Own Workforce) | A vállalat alkalmazottai és egyéb munkavállalói. Témakörök: munkakörülmények (pl. tisztességes bérezés, munkaidő, munka–magánélet egyensúly, juttatások), szociális párbeszéd (szakszervezetek, kollektív szerződés), munkahelyi egészség és biztonság, képzés és fejlődés, sokszínűség és esélyegyenlőség (nemek aránya, equal pay, fogyatékossággal élők befogadása, diszkrimináció-mentesség). | Munkaügyi adatok és intézkedések: Munkavállalói állomány: létszám nemek szerinti bontásban, foglalkoztatási formák (állandó vs. ideiglenes, teljes vs. részmunkaidő), fluktuáció. A kollektív szerződés hatálya alá tartozók aránya, szakszervezeti lefedettség. Munkabiztonsági mutatók (balesetek száma, halálos balesetek), a képzési órák száma és a képzési programok jellege. Bérpolitika (pl. a dolgozók hány %-a kap megélhetési bér felett). Van-e panaszbejelentő mechanizmus a munkavállalók számára, és a beérkező panaszokat hogyan kezelik? (Megj.: Az ESRS 2.0 egyszerűsítette a S1 narratív közzétételeket, de a kvantitatív munkaügyi mutatók zöme megmaradt.) |
| ESRS S2 – Az értéklánc dolgozói (Workers in the Value Chain) | A vállalat beszállítóinál és üzleti partnereinél dolgozók. Témakörök: munkakörülmények a beszállítóknál (hasonló szempontok, mint S1-nél: bérek, munkaidő stb.), emberi jogok az ellátási láncban (pl. gyermekmunka, kényszermunka tilalma), munkavállalói jogok (szakszervezeti jogok tisztelete), egészség és biztonság a beszállítóknál, stb. | Beszállítói lánc felelőssége: A vállalat hogyan biztosítja, hogy beszállítói is betartsák a munkaügyi és emberi jogi normákat? Például: van-e Etikai kódex a beszállítók számára, amely kitér a gyermek- és kényszermunka tilalmára; hogyan ellenőrzi a beszállítókat; milyen eredményeket talált és milyen javító intézkedéseket tett problémák esetén? Ha történt súlyos incidens a beszállítói láncban (pl. baleset vagy jogsértés), azt és a megtett lépéseket ismertetni kell. A beszállítók dolgozói számára van-e elérhető panaszmechanizmus a vállalaton keresztül, és ennek hatékonyságát értékelik-e? |
| ESRS S3 – Érintett közösségek (Affected Communities) | A vállalat működése által érintett helyi közösségek. Témakörök: gazdasági, szociális és kulturális jogok (pl. földtulajdonhoz való jog, lakhatás, egészség, oktatás, ivóvízhez és élelemhez való hozzáférés); polgári és politikai jogok (pl. szólásszabadság, gyülekezés, emberi jogi aktivisták védelme); őshonos népek jogai. | Közösségi hatásvizsgálat és párbeszéd: A vállalat hogyan tart párbeszédet a helyi közösségekkel, akiket érint (pl. lakossági fórumok, egyeztetések)? Ismertetnie kell a közösségi panaszkezelési mechanizmusait: hogyan tudnak a helyi lakosok panaszt tenni vagy kártérítést kérni, és ezeket hogyan kezeli a cég? Fontos, hogy leírja, miként gondoskodik az őshonos népek jogainak tiszteletben tartásáról. |
| ESRS S4 – Fogyasztók és végfelhasználók (Consumers & End-users) | A vállalat termékeit vagy szolgáltatásait használó ügyfelek. Témakörök: információs jogok és ügyféladat-védelem (pl. adatbiztonság, adatkezelés, transzparens marketing); fogyasztók egészsége és biztonsága (pl. termékbiztonság, veszélyes anyagok a termékben, gyermekvédelem); befogadás és méltányosság (pl. akadálymentesség, tisztességes árképzés, panaszkezelés). | Fogyasztóvédelmi felelősség: Termék- és szolgáltatásbiztonsági incidensek (pl.: ha vissza kellett hívni egy terméket veszélyessége miatt, vagy egy szolgáltatás hibája kárt okozott)? Milyen adatvédelmi incidensek történtek (pl. személyes adatok kiszivárgása) és hogyan reagált ezekre? Hogyan segíti a sérülékeny fogyasztókat: pl. akadálymentes ügyfélszolgálat, felelős marketing, nem diszkriminatív szolgáltatásnyújtás? Kapott-e jelentősebb számú panaszt fogyasztóktól, és a panaszokat milyen arányban orvosolta? Mennyire átlátható a politikai befolyásolási tevékenysége (pl. mennyi pénzt költ lobbi vagy támogatás formájában, és milyen témákban igyekszik befolyásolni a szabályozást)? |
| ESRS G1 – Üzleti magatartás (Business Conduct, Governance) | Vállalatirányítás és etikus működés. Témakörök: korrupció és vesztegetés megelőzése, etikai kultúra és compliance (pl. etikai kódex, belső ellenőrzés), bejelentők védelme (whistleblower policy), lobbitevékenység és politikai támogatások (political influence), tisztességes üzleti kapcsolatok (pl. fizetési szokások a beszállítók felé). | Etikus működés és átláthatóság: A vállalat ismertesse, hogy rendelkezik-e korrupcióellenes politikával és milyen lépéseket tesz a vesztegetés ellen (pl. érzékeny pozíciók rotálása, belső audit)? Közölje, történt-e a jelentési évben korrupciós eset vagy kapott-e bírságot – ha igen, hány eset, mekkora bírság, és mi lett a következmény (pl. érintett elbocsátva, folyamat javítva)? Ismertesse a lobbitevékenységét és politikai hozzájárulásait: például mennyi pénzt adományozott politikai célokra, mely témákban lobbizott és milyen álláspontot képviselt? Adja meg, hogy fizetési gyakorlata mennyire tisztességes a szállítóival – pl. az átlagos fizetési határidő, a késedelmes kifizetések aránya, külön kiemelve az KKV-k felé fennálló tartozásokat. Ha a cég felsővezetésébe került valaki, aki az elmúlt 2 évben állami tisztséget töltött be, azt a transzparencia kedvéért szintén meg kell említeni a jelentésben. |
Megjegyzés: A fenti kötelezettségek közül nem mindegyik lesz automatikusan kötelező minden vállalatnál. Az anyagilag és társadalmilag lényeges témákra kell koncentrálni. Például ha egy vállalatnak nincs kitettsége egy területen (mondjuk egyáltalán nem bocsát ki szennyező anyagokat vízbe), az adott közzétételi követelmény alól mentesülhet – de ezt indokolnia kell a jelentésben a materialitásvizsgálat eredményeivel alátámasztva.
ESRS 1.0 vs ESRS 2.0 – főbb különbségek összefoglaló táblázata
Az alábbiakban összehasonlítjuk az eredeti (2023-as) ESRS előírásokat és a 2025 novemberében közzétett ESRS 2.0 tervezet főbb jellemzőit néhány kulcsfontosságú szempont mentén:
| Szempont | ESRS 1.0 (eredeti) | ESRS 2.0 (módosított tervezet) |
| Közzétételi követelmények száma | ~88 kötelező közzétételi követelmény | ~79 kötelező közzétételi követelmény (néhány DR kivezetve vagy összevonva minden tematikus standardnál) |
| Kötelező adatpontok száma (részletezettség) | Több száz kötelező adatpont, részletes leíró követelményekkel. Sok narratív (szöveges) magyarázat, részletes bontások standardonként. | ~40%-kal kevesebb adatpont összességében. A csökkenés főként a kvalitatív adatpontokat érinti (>50%-kal kevesebb szöveges kötelező elem), míg a kvantitatív mutatók ~12%-kal mérséklődtek. Minden lényeges adatponton belül is van egyszerűsítés (pl. definíciók tisztázása, átfedések törlése). |
| PAT(M) struktúra (Politikák, Intézkedések, Célok, Mérőszámok jelentése) | Különálló és duplikált: Az általános ESRS 2 MDR-ek és a témaspecifikus standardok is előírták a PAT elemek leírását, gyakran átfedésben. A meglévő politikákat, intézkedéseket minden témánál jelenteni kellett, függetlenül azok materialitásától. | Integrált és egyszerűsített: Az új Általános közzétételi követelmények (GDR-ek) keretében, külön Policies (P), Actions (A), Targets (T) és Metrics (M) DR-ekben kell bemutatni a lényeges témákhoz kapcsolódó politikákat, intézkedéseket, célokat, mutatókat. Kiküszöbölték a témák közötti ismétléseket és átfedéseket – pl. ha egy fenntarthatósági politika több témára is érvényes, azt csak egyszer kell leírni. A PAT elemekre is érvényes a materialitási szűrő: csak a lényeges témákhoz kapcsolódó PAT(M) információkat kell közzétenni, a nem releváns adatokat el lehet hagyni. |
| Jelentéstételi rugalmasság (formátum, struktúra) | Merevebb keretek: Minden információt a standardok által meghatározott helyen kellett szerepeltetni. Limitált lehetőség vezetői összefoglalókra, hivatkozásokra – a jelentés nagyobbrészt lineárisan követte a standard felépítését. | Rugalmasabb formátum: Engedélyezett vezetői összefoglaló készítése (akár a jelentésen kívül) a fő üzenetekkel. Lehetővé teszi a kereszt-hivatkozásokat más dokumentumokra vagy jelentésrészekre – ezzel elkerülhető az ismétlés, ha az nem rontja az információ minőségét. Mellékletek alkalmazhatók a részletekhez (pl. táblázatok, módszertanok). A vállalat maga dönthet, milyen bontásban (témánként, IRO-csoportonként vagy konkrét IRO-nként) mutatja be a tartalmat, így jobban igazíthatja a jelentést a saját működéséhez és a jelentés célközönségéhez. |
| Mentességek, könnyítések | Korlátozott könnyítés: Létezett ugyan a “undue cost or effort” mentesség fogalma, de szűken alkalmazták. Az értékláncra vonatkozó adatoknál elvárás volt a primer (közvetlen) adatok gyűjtése, amennyiben lehetséges. A hiányzó politikákat, célokat stb. is meg kellett magyarázni. | Kiterjesztett mentességek: A “túlzott költség vagy erőfeszítés” elvét hangsúlyosabban és több esetben lehet alkalmazni – ha egy adat begyűjtése aránytalan teher, a vállalat kihagyhatja azt megfelelő indoklással. Rugalmasság az értéklánc adatoknál: már nincs elsőbbsége a közvetlen beszállítói adatoknak; becsült vagy átlagolt adatok is elfogadhatók a jelentésben. Halasztások: Bizonyos közzétételek (pl. környezeti kockázatok pénzügyi hatásai) csak 2030-tól lesznek kötelezők a tervek szerint. Kevesebb magyarázat: Ha egy lényeges témában nincs a vállalatnak külön politikája, intézkedése vagy célja, nem kötelező erről részletes magyarázatot írni a jelentésbe – elegendő jelezni a hiányt. (Az auditorok viszont kérhetik az indoklás dokumentálását belső anyagokban.) |
| Auditkövetelmények (külső ellenőrzés) | Korlátozott bizonyosság: A CSRD előírta, hogy a fenntarthatósági jelentéseket független auditor limited assurance szinten ellenőrizze. Magas szintű (bár kevésbé részletezett) audit sztenderdek léteznek, az auditgyakorlat kialakulóban volt. | Változatlan: Továbbra is korlátozott bizonyosság (limited assurance) az elvárás a fenntarthatósági riportokra. Az audit követelmények ugyanazon a magas szinten maradnak, mint korábban, és az auditorok immár jobban rá tudnak fókuszálni a lényeges tartalomra (köszönhetően a jelentésfókusz váltásnak). Várható, hogy az audit útmutatók is frissülnek a 2.0 szemléletnek megfelelően, de a vállalatoknak továbbra is készülniük kell a szigorú ellenőrzésre. |
| A jelentés fókusza (megközelítés) | Szabálykövető, lista-alapú: Gyakran a megfelelés dominált – a jelentéskészítők igyekeztek minden előírt pontot lefedni, sokszor általános narratívával. Ennek eredménye néha túl hosszú, nehezen áttekinthető jelentés lett, melyben a lényeges információk elvesztek a részletek között. | Elveken alapuló, stratégiaorientált: Az ESRS 2.0 célja, hogy a jelentések normakövető megközelítését fokozatosan áthelyezze egy elveken alapuló gondolkodásmódba. A cél a vállalat koherens fenntarthatósági fókuszú bemutatása, nem pedig egy kipipálandó lista. A jelentés tartalma a vállalat stratégiájához és üzleti modelljéhez kapcsolódik, a valóban lényeges témák köré szerveződik. Az információnak nem csupán a szabályoknak való megfelelést kell szolgálnia, hanem döntéstámogató és értéket teremtő módon is hasznosnak kell lennie. |
Gyakorlati hatások – Mire figyeljenek a vállalatok?
Az ESRS 2.0 változásai bizonyos tekintetben megkönnyítik a jelentéstévők dolgát, de egyben megfelelő mérlegelésre alkalmas szakértelmet is megkövetelnek. Néhány gyakorlati tanács a vállalatoknak és beszállítóiknak az új standardok alkalmazásához:
- Ismerjük meg az új standardokat és útmutatókat: Az ESRS 2.0 egyszerűbb nyelvezetű, de érdemes alaposan áttanulmányozni a változásokat. Szervezzünk belső workshopokat a fenntarthatósági, pénzügyi és jogi csapatoknak a fő új elvek megértéséhez.
- Fókuszáljunk a lényeges ügyekre: Az új megközelítés lényege: „nem kell mindent közzétenni, csak ami számít”. Ez azonban felelősséggel jár. Frissítsük a kettős materialitás elemzésünket top-down módon: induljunk ki a stratégiából és iparági kontextusból, határozzuk meg a valószínűleg lényeges témákat, és csak ezekre koncentráljunk. A nem lényegesnek ítélt témák indoklása reális és érthető legyen. Ne féljünk kihagyni információkat a jelentésből, de gondoskodjunk arról, hogy amit kihagyunk, az valóban ne legyen releváns. Dokumentáljuk a döntéseket: az auditorok látni akarják majd, miért lett valami kihagyva és miért nem volt arányos a begyűjtése.
- Egyszerűsítsük a narratívát, erősítsük az adatminőséget: Mivel kevesebb a kötelező szöveges leírás, lehetőség nyílik egy lényegre törőbb jelentésre. Kerüljük a túl hosszú, sablonos szövegeket – inkább mutassuk be esettanulmány-szerűen a legfontosabb intézkedéseket és eredményeket. A felszabaduló „erőforrást” fordítsuk arra, hogy az alátámasztó adatokat alaposabban ellenőrizzük és javítsuk. Építsünk ki erős belső kontrollokat a fenntarthatósági adatokra. Az ESRS 2.0 szelleme az, hogy kevesebb szó, több tartalom – ezt csak megbízható adatokkal lehet elérni.
- Használjuk a rugalmasságot okosan: Ha a jelentés fő szövegében túl sok lenne a technikai részlet, tegyük át mellékletekbe. Készítsünk egy jó vezetői összefoglalót, ami közérthetően összefoglalja a fenntarthatósági teljesítményt (ezt akár marketing célokra is lehet használni, míg a részletek a mellékletben vannak). Éljünk a kereszt-hivatkozásokkal: ha egy információ már szerepel a pénzügyi jelentésben vagy egy másik nyilvános dokumentumban, hivatkozzunk rá, ahelyett hogy szó szerint bemásolnánk. Azonban figyeljünk, hogy a hivatkozások tényleg elérhetők és egyértelműek legyenek az olvasó számára.
- Kommunikáljunk a beszállítókkal a változásokról: Az, hogy az ESRS 2.0 már nem ragaszkodik minden beszállítói adat direkt begyűjtéséhez, nem jelenti azt, hogy a vállalatok hátradőlhetnek. Továbbra is szükség lesz kulcsbeszállítói adatokra (pl. nagyobb emissziójú beszállítók esetén). Viszont nyíltan elmondható a beszállítóinknak, hogy a szabványok némileg egyszerűsödtek. Bátorítsuk őket, hogy ők is ismerjék meg a CSRD követelményeit, mert bár a mi jelentésünk rugalmasabb, az átláthatóság iránti igény feléjük nem szűnik meg. Továbbra is elvárás marad, hogy etikus és fenntartható működésüket bizonyítani tudják, csak most már lehetőség van pl. tanúsítványokkal vagy nyilvános riportokkal kiváltani egy-egy egyedi adatközlést.
- Készüljünk fel előre a phasing-in végére: Bizonyos dolgok csak átmenetileg vannak könnyítve. Már most építsük fel, hogyan fogjuk 2-3 év múlva ezeket az adatokat előállítani. Ha például most nem gyűjtünk részletes telephelyi szennyezési adatokat, 2029-re építsük fel a rendszert rá (vagy szerezzünk be egy szoftvert, ami képes erre).
- „Auditbarát” gondolkodás: Már a jelentés írásakor vegyük figyelembe, hogy az auditor mit fog nézni. Az ESRS 2.0-nál várhatóan nagyobb hangsúly helyeződik arra, hogy a materialitás-értékelés megfelelő volt-e, és a kihagyott információk tényleg nem lényegesek-e. Ezért dokumentáljunk mindent: tartsuk meg a materialitási workshop jegyzőkönyveit, a vezetői döntéseket arról, mi került be és mi maradt ki. Az auditorok számára készítsünk egy „mentességek jegyzéket”, ami tartalmazza, hogy mely ESRS pontokat nem jelentettük és miért (pl. „ezt és ezt az adatot túlzott költség lenne beszerezni, mert…”). Legyünk transzparensek az alkalmazott becslésekkel és feltételezésekkel – akár a jelentésben is írjuk oda, hogy „Ezt az adatot iparági átlaggal pótoltuk, mivel X okból nincs közvetlen információnk”. Ez növeli a bizalmat és megkönnyíti az auditot is.
Az ESRS 2.0 tehát alapvetően jó hír a jelentést készítőknek: ésszerűsítés, életszerűbb elvárások, a „big picture” előtérbe helyezése. Ugyanakkor nem jelent számottevő lazítást, sőt, a lényeges dolgokra nagyobb hangsúlyt kell fektetni, és kevesebb a bújócskalehetőség a checklist mögé.