EUBR – az EU új akkumulátor-rendelete | Kötelezettségek és határidők

Tegyük fel, hogy veszel egy új elektromos autót vagy okostelefont – és biztos lehetsz benne, hogy az akkumulátora a gyártástól a hulladékkezelésig fenntartható módon készült. Az Európai Unió 2023/1542 számú új akkumulátor rendelete, röviden EUBR (European Union Battery Regulation), pontosan ezt tűzte ki célul. 2023 augusztusában lépett hatályba az új szabályozás, amely felváltotta a 2006/66/EK akkumulátor irányelvet, és egységes, közvetlenül alkalmazandó szabályokat vezet be az EU-ban. Az EUBR – az Európai Zöld Megállapodás része – három fő célt fogalmaz meg: erősíteni az EU belső piacának működését, előmozdítani a körforgásos gazdaságot, és csökkenteni az akkumulátorok teljes életciklusának környezeti és társadalmi hatásait. Más szóval, az akkumulátorok tervezésétől a gyártáson át az újrahasznosításig minden szakaszban fenntarthatóbbá kell válniuk. A cikkünkben megnézzük, miről szól az EUBR, kikre vonatkozik, milyen kötelezettségeket és határidőket állapít meg, és mit jelent mindez a gyártók, importőrök, forgalmazók és hasznosítók számára. Emellett kitérünk arra is, milyen információkat kell szolgáltatni az akkumulátorokról (pl. digitális útlevél, címkék, CE-jelölés), milyen gyakorlati lépésekkel lehet megfelelni az új előírásoknak, és milyen szankciók várhatók a szabályok megszegése esetén.

Röviden: szinte minden akkumulátorra és elemre kiterjed, és minden piaci szereplőre, aki ezekkel foglalkozik, néhány speciális kivétellel. A rendelet minden akkumulátortípusra alkalmazandó: hordozható elemek és akkumulátorok (pl. ceruzaelemek, telefonakkuk), járműakkumulátorok (SLI), a könnyű közlekedési eszközök akkui (LMT, pl. e-roller, e-kerékpár), az elektromos járművek (EV) akkumulátorai, valamint az ipari akkumulátorok. A rendelet hatálya szinte minden akkumulátorra kiterjed. Kivételt jelentenek a kifejezetten katonai rendeltetésű vagy űrkutatási eszközökbe szánt akkumulátorok – ezekre nem alkalmazandók az előírások. Ezen felül a nukleáris létesítmények biztonsági berendezéseiben használt akkumulátorokra csak bizonyos fejezetek (pl. címkézés és hulladékkezelés) nem vonatkoznak. Tehát ha egy akkumulátor vagy elem forgalomba kerül az EU-ban – akár önmagában, akár egy készülék vagy jármű részeként – akkor az EUBR szabályai vonatkoznak rá.

Minden gazdasági szereplőnek számolnia kell az EUBR-rel, aki akkumulátorok életciklusában részt vesz: gyártóknak, importőröknek, forgalmazóknak, kiskereskedőknek, továbbá a hulladékkezelést végző vállalkozásoknak is.
Akkumulátorgyártók: Ide tartozik, aki akkumulátort gyárt vagy a saját neve alatt gyártat és forgalomba hoz. Például egy autógyártó, amely az elektromos járműveihez akkumulátorcsomagokat készíttet, vagy egy elektronikai cég, amely saját márkás laptop-akkumulátort hoz piacra, gyártónak minősül, még ha a tényleges gyártást ki is szervezi. Az EUBR kiterjed minden ilyen gyártóra, mérettől függetlenül (nincs általános mentesség a kisvállalatoknak sem – csak bizonyos területen, pl. due diligence, van mentesség, ld. később).
Importőrök: Minden EU-ban letelepedett cég, amely harmadik országból (EU-n kívülről) hoz be akkumulátort vagy elemmel felszerelt terméket az EU-ba. Az importőr az EU-ban első forgalomba hozóként szintén teljes joggal gyártónak számít az adott termékre nézve. Példa: ha egy magyar cég Kínából importál laptop-akkumulátorokat és itt értékesíti, az EUBR összes gyártói kötelezettsége vonatkozik rá, mivel ő hozza az EU piacára azokat először.
Forgalmazók / kiskereskedők: Azok a szereplők, akik az EU-n belül tovább értékesítik az akkumulátorokat vagy az azokat tartalmazó termékeket, miután egy gyártó vagy importőr piacra helyezte. Így például egy elektronikai áruház vagy egy autóalkatrész-kereskedő is érintett. A forgalmazó akkor is felelős, ha nem ő importálta a terméket (így egy bolt csak akkor árusíthat elemet, ha az megfelel az EUBR-nek, vagyis megfelelően van jelölve, CE-jeles, stb.), és köteles ingyenesen visszavenni a vásárlóktól a használt elemeket (ha közvetlenül importál, akkor importőri/gyártói kötelezettségei is vannak párhuzamosan.)
Berendezésgyártók / felhasználók: Azok a vállalatok, akik a termékeikbe akkumulátort építenek be (e-bicikli gyártó, okostelefon-gyártó, vagy autógyártó, amely elektromos autót állít elő). Nekik gondoskodniuk kell arról, hogy a beépített akkumulátor megfeleljen az EUBR minden követelményének (cserélhetőség, címkézés, útlevél stb.), hiszen ők helyezik forgalomba az akkumulátort tartalmazó terméket az EU-ban. Ebben a szerepben tehát egyszerre viselik a gyártói felelősséget az akkumulátor tekintetében is.
Hulladékkezelők, hasznosítók: Azok a cégek, amelyek a használt akkumulátorok begyűjtését, kezelését vagy újrafeldolgozását végzik. Rájuk az EUBR új, szigorúbb újrahasznosítási célértékeket és anyag-visszanyerési követelményeket ír elő. Egy akkumulátor-feldolgozó üzemnek például technológiai fejlesztésekkel kell elérnie, hogy 2027 végétől a beérkező akkumulátor-hulladékban lévő lítium legalább 50%-át, a kobalt, nikkel, réz, ólom 90%-át visszanyerje.
Fontos: Az EUBR a vállalat méretétől függetlenül vonatkozik mindenkire. Ugyanakkor bizonyos adminisztratív könnyítéseket kapnak a kisméretű vállalkozások egyes területeken. A kellő gondosság (due diligence) kötelezettség alól mentesülnek azok a cégek, amelyek éves árbevétele 150 millió euró alatt van, mert ezt a kötelező átvilágítást csak a nagyobb piaci szereplőkre vezették be. A 2023-as rendelet a nem KKV-kra terjedt ki, ezt azonban utólag könnyítették (még nem része a rendeletnek): €150 millió feletti éves árbevétel esetén kötelező a beszállítói lánc átvilágítása és auditálása. A vállalatoknak 2 év haladékot adtak felkészülni: a due diligence rendszert 2027. augusztus 18-tól kell működtetnie az érintett cégeknek (a korábbi 2025-ös határidő helyett) De általánosságban egy kis webáruházra is vonatkozhatnak az EUBR szabályai, ha például saját márkanéven importál vagy értékesít akkumulátort, akkor ugyanúgy be kell tartania a gyártókra vonatkozó előírásokat.

Az EUBR (EU 2023/1542 rendelet) egy átfogó uniós szabályozás, amelynek célja az akkumulátorok teljes életciklusának fenntarthatóbbá tétele. Az EU megelőző irányelvét felváltva ezzel minden tagállamban azonos követelmények vonatkoznak az elemekre és akkumulátorokra. 2023. június 28-án fogadták el a rendeletet, és 2023. augusztus 17-én hatályba lépett, de a végrehajtása fokozatos (bizonyos előírások csak a következő években lépnek érvénybe). Az új szabályozás az EU klíma- és környezetvédelmi törekvéseinek része és mivel az akkumulátorok kulcsszerepet játszanak az elektromobilitásban és az energiatárolásban, ezért e rendelet biztosítani akarja, hogy az akkumulátorok gyártása és felhasználása minimális környezeti terheléssel és társadalmi felelősséggel járjon.

Az EUBR három kiemelt célkitűzése tehát:

Egységes piac és biztonság: Az EU-n belül egységes szabályok legyenek érvényben minden akkumulátorra. Ez erősíti a belső piacot és biztosítja, hogy csak biztonságos, előírásoknak megfelelő akkumulátorok kerüljenek forgalomba.
Körforgásos gazdaság: A rendelet előmozdítja a körforgásos gazdaságot, azaz előírja az akkumulátorok magas szintű begyűjtését és újrahasznosítását, valamint az új akkumulátorokban az újrahasznosított anyagok használatát a meghatározott arányban. Cél, hogy csökkenjen az EU függése az új nyersanyagoktól és kevesebb hulladék kerüljön lerakóba.
Környezeti és társadalmi hatások csökkentése: Az EUBR kiterjed az akkumulátorok környezeti lábnyomára és az alapanyagok etikus beszerzésére is. Bevezeti a karbonlábnyom számítási és jelentési kötelezettséget (az akkumulátorok gyártása során keletkező üvegházhatású gázok nyomon követésére), valamint a kellő gondosság (due diligence) előírását az ellátási láncban (például a kobalt vagy lítium bányászata során ne forduljon elő az emberi jogok megsértése). Emellett szigorú határértékeket szab a veszélyes anyagok (higany, kadmium, ólom) terén – ezek használata továbbra is tiltott néhány különleges kivételtől eltekintve. A rendelet tehát a termékek egész életútját szabályozza, a nyersanyagoktól a gyártáson át egészen a hulladékkezelésig, összehangolva a klímasemlegességi és fenntarthatósági célokkal.

Road map:

Az EUBR rendelet ütemezését bemutató áttekintő ábra

Ha a cég akkumulátort hoz forgalomba az EU-ban, vagy bármely módon részt vesz annak életciklusában, tisztában kell lennie az EUBR-rel. Az új rendelet széles hatálya biztosítja, hogy ne legyenek “kiskapuk”: minden érintett szektorban alkalmazni kell a szabályokat, legyen szó elektronikai, járműipari, energetikai vagy hulladékkezelési vállalatról.

A kötelezettségek érintik az akkumulátorok tervezését, teljesítményét, biztonságát, címkézését, nyomon követhetőségét, fenntarthatóságát és hulladékkezelését. Az alábbiakban sorra vesszük az egyes szereplők legfontosabb feladatait, kiemelve a hozzájuk kapcsolódó főbb határidőket is.

Akkumulátorgyártók

A gyártó (producer) az, aki elsőként helyez el egy akkumulátort az EU piacán – akár saját gyártásban, akár importként. Az ő felelőssége a legösszetettebb, mivel biztosítania kell, hogy az akkumulátor minden előírásnak megfelel. Fő kötelezettségek:

Megfelelőség és CE-jelölés: A gyártónak gondoskodnia kell egy akkumulátor megfelelőségértékeléséről (conformity assessment) és ki kell állítania az EU Megfelelőségi Nyilatkozatot, majd ellátnia a terméket CE-jelöléssel. 2024. augusztus 18-tól az EU-ban forgalomba hozott minden új akkumulátor rendelkezni tartozik CE-jelöléssel és EU-megfelelőségi nyilatkozattal. Ez igazolja, hogy a termék megfelel a 2023/1542/EU rendelet biztonsági, teljesítmény- és fenntarthatósági követelményeinek. Ez azt jelenti, hogy a gyártóknak legkésőbb eddig el kellett végezniük a szükséges vizsgálatokkal és elkészíteni a tanúsítványokat. Kis akkuknál (pl. hordozható elem) elegendő belső saját megfelelőség-értékelés, de nagyobbaknál harmadik minősítő fél (notified body) bevonása is kellhet a tanúsításhoz. A CE-jel mellett kötelező feltüntetni az áthúzott kuka jelképet (külön gyűjtés), és további információkat (ld. címkézés).
Terméktervezés – kivehetőség és tartósság: Az EUBR előírása szerint a hordozható akkumulátorokat úgy kell megtervezni, hogy a végfelhasználó könnyen el tudja távolítani és cserélni azokat a termék élettartama alatt, szakember igénybevétele nélkül. Ez komoly változás például az okostelefonoknál: a nem cserélhető beépített akku ideje lejár. 2027. február 18-tól csak olyan új elektronikus eszköz (pl. telefon, e-roller) hozható forgalomba az EU-ban, amelynek hordozható vagy könnyűjármű-akkumulátora a felhasználó által könnyen eltávolítható és cserélhető a termék élettartama alatt (kivétel bizonyos speciális esetekben lehetséges – pl. vízálló vagy orvosi eszközöknél –, de ezekben is biztosítani kell az akkumulátor szakszerviz általi cserélhetőségét). Nagyobb akkuk esetén (pl. e-roller, e-autó) elő van írva, hogy szakképzett szerelő által cserélhetőnek kell lenniük a moduloknak. Emellett a gyártóknak teljesítmény- és tartóssági minimumkövetelményeket is be kell tartaniuk: például az EV-akkuknak bizonyos százalékos kapacitást kell megőriznie meghatározott töltési ciklusszám után. 2027-től már lesznek ilyen tartóssági előírások az ipari és EV akkukra, 2028-tól pedig a hordozható akkukra is bevezetnek minimum élettartam kritériumokat. A gyártóknak időben fel kell készülniük ezekre (új tervezési megoldások, jobb akkumulátor-kezelő rendszerek stb.), hogy a termékeik megfeleljenek a követelményeknek.
Címkézés és nyomonkövethetőség: Minden akkumulátoron kötelező információkat feltüntetni vagy digitálisan hozzáférhetővé tenni. Például 2026. augusztus 18-tól a hordozható akkumulátorokon fel kell tüntetni a névleges kapacitást és adott esetben a teljesítményt/tartósságot (ciklusszámot). A terméken vagy a csomagoláson jelezni kell az akkumulátor kapacitását, várható élettartamát, fő kémiai összetevőit, továbbá ott kell lennie az “áthúzott kuka” szimbólumnak, ami a szelektív gyűjtésre figyelmeztet. Fontos újdonság a digitális akkumulátor-útlevél (battery passport): 2027. február 18-tólaz EU-ban forgalomba hozott elektromosjármű-akkumulátoroknak, könnyű közlekedési eszközök (LMT) akkumulátorainak, valamint a 2 kWh-nál nagyobb ipari akkumulátoroknak egyedi digitális akkumulátor-útlevéllel kell rendelkezniük. Az útlevél adatait QR-kódon keresztül lehet elérni, és tartalmazza az akkumulátor modelljére és konkrét egységére vonatkozó összes fontos információt (gyártó, összetétel, teljesítmény, előélet stb.). Ezt a gyártónak/importőrnek kell létrehoznia és karbantartania. Az akkumulátor-útlevél megköveteli, hogy a gyártók digitális nyilvántartást vezessenek minden egyes akkuról – ami komoly IT feladat, de nagyban növeli az ellátási lánc átláthatóságát.
Fenntarthatósági követelmények (karbonlábnyom, újrahasznosított tartalom): Az EUBR innovatív előírása, hogy a nagyobb akkumulátorok gyártóinak számítaniuk és deklarálniuk kell a termék beépített szén-dioxid-lábnyomát (carbon footprint). 2025 februárjától először az elektromos járműakkukra indul ez a kötelezettség: minden új típusú EV-akkut egy egységes módszertan szerint ki kell értékelni karbonlábnyom szempontjából, és ezt az értéket nyilvánossá kell tenni. Később ez kiterjed a >2 kWh ipari akkukra (2026-tól), LMT akkukra (2028-tól) is (a Bizottság 2030. 12. 31‑ig értékeli a kiterjesztés lehetőségét a ≤ 2 kWh ipari és a hordozható akkumulátorokra). Egyelőre nincs kibocsátási határérték, csak az átláthatóság a cél (később lehet, hogy bevezetnek maximumot is). A karbonlábnyom-adat 2027-től bekerül az akkumulátor digitális útlevelébe is. Emellett a gyártóknak fokozatosan biztosítaniuk kell, hogy bizonyos akkumulátorokban minimum arányban újrahasznosított fémek legyenek.
2028-tól dokumentálni kell az akkuban lévő újrahasznosított kobalt, ólom, lítium, nikkel mennyiségét, és 2031-re el kell érni bizonyos célarányokat (pl. kobaltnál legalább 16%, ólomnál 85%, lítiumnál 6%, nikkelnél 6% újrahasznosított forrásból). Ezek a célok világszinten is úttörőek, és a körforgásos anyaghasználatot ösztönzik az iparban. A gyártóknak tehát új anyagellátási stratégiákat kell kialakítaniuk, hogy megfelelő mennyiségű újrahasznosított anyagot építsenek be a termékeikbe.
Kiterjesztett gyártói felelősség (EPR): A gyártóknak (és importőröknek) regisztrálniuk kell magukat az adott tagállam hatóságánál, mint akkumulátor-forgalmazók, és csatlakozniuk kell egy akkumulátor hasznosítási szervezethez vagy létrehozniuk saját gyűjtési rendszerüket. Ez a kiterjesztett gyártói felelősség (Extended Producer Responsibility – EPR) elve: a gyártó felelős a termék életciklusának teljes hosszában. A gyártóknak finanszírozniuk kell a lakossági gyűjtőhálózatot, hogy a fogyasztók ingyen leadhassák a használt elemeket/akkukat. (A forgalmazóknak is kötelező átvenni ezeket – lásd alább.) Emellett be kell tartani az emelt begyűjtési aránycélokat: pl. a hordozható akkuknál 2027 végére legalább 63%-os begyűjtési arányt kell elérni, 2030 végére 73%-ot. A gyártók kötelesek évente jelenteni az forgalomba hozott mennyiségeket és az elért begyűjtési arányokat a hatóságoknak. Ha a célokat nem teljesítik, a hatóságok szankciókat szabhatnak ki.
Kellő gondosság (due diligence) az ellátási láncban: A nagyobb gyártóknak átlátható ellátási lánc menedzsmentet kell bevezetniük. Ez azt jelenti, hogy vállalati politikát és belső eljárásrendet kell kidolgozniuk arra, hogyan kezelik az akkumulátorok gyártásához szükséges nyersanyagok (pl. kobalt, lítium, nikkel, grafit) beszerzésének kockázatait. Fel kell mérniük és csökkenteniük kell az esetleges emberi jogi vagy környezeti kockázatokat a beszállítói láncban (pl. gyermekmunka a bányákban, illegális bányászat). Ehhez belső felelősöket kell kijelölni, beszállítói ellenőrzési mechanizmusokat működtetni, és kétévente független harmadik féllel auditáltatniuk kell a rendszerüket. Fontos: ezt a kötelezettséget csak a nagyvállalatokra vezették be: akik 150 millió € feletti éves árbevétellel rendelkeznek, azoknak 2027. augusztus 18-tól kell alkalmazniuk a due diligence előírásokat. A kisebb cégeket mentesítették e kötelezettség alól (hogy ne jelentsen aránytalan terhet számukra). Ettől függetlenül azonban minden gyártónak érdemes figyelnie az alapanyag-beszerzés felelősségére, mert a nagy vevők megkövetelhetik ezt tőlük (ld. szankcióknál).

Importőrök

Az importőrök gyakorlatilag a gyártók „meghosszabbításai” az EU-ban, ha a termék külföldön készül. Mindent biztosítaniuk kell, amit a gyártóknak, ha azt a külföldi gyártó nem tette meg. Főbb feladataik:

Megfelelőség ellenőrzése: Az importőr csak olyan akkumulátort hozhat be az EU-ba, ami megfelel az EUBR követelményeinek. 2024. augusztus 18. után a vámhatóságok nem engedik be az EU-ba a nem CE-jelölt akkumulátorokat, így az importőröknek már a beszerzésnél figyelniük kell erre.
Címkézés és dokumentumok: Az importőrnek meg kell győződnie arról, hogy a behozott akkukon megvannak a szükséges jelölések (CE, kuka embléma, kapacitás, stb.), és hogy rendelkezésre áll a használati útmutató és biztonsági tájékoztató is magyarul (valamint az EU nyelvein).
Nemzeti regisztráció és EPR-kötelezettség: Az importőr ugyanúgy köteles 2025. augusztus 18-tól regisztrálni magát a tagállami nyilvántartásban és csatlakozni egy gyártói felelősségi szervezethez („Producer Responsibility Organization”: PRO), mint az EU-n belüli gyártó.
Visszavétel és hulladékkezelés: Az importőrnek meg kell győződnie arról, hogy a termékei forgalmazói hálózatában a használt akkukat visszaveszik. Ez általában a PRO-n keresztül megoldott, de ha például közvetlenül szállít valakinek, gondoskodnia kell a visszaküldés lehetőségéről.
Jelentéstétel: Az importőrnek adatot kell szolgáltatnia a hatóságoknak/importőri nyilvántartásnak arról, mennyi akkumulátort hozott be, és a PRO felé is jelenteni a mennyiségeket az éves díjfizetéshez.
Due diligence: Ha az importőr nagyvállalat (árbevétel > 150 M€), akkor ugyanúgy be kell vezesse a nyersanyag-beszerzési kockázatkezelési rendszert és auditáltatnia kell, mintha gyártó lenne. Tehát a due diligence kötelezettség a méretfüggő: a nagy importőrökre 2027-től ugyanúgy vonatkozik, míg a kicsik mentesülnek. (Megjegyzés: Egy importőr sok esetben egyben forgalmazó is – ilyenkor a forgalmazókra vonatkozó kötelezettségek is érvényesek rá.)

Forgalmazók / kiskereskedők

A forgalmazók azok, akik az EU-n belül a termékeket továbbadják (viszonteladók). Az ő feladatuk főleg az, hogy csak megfelelő terméket árusítsanak, és segítsék a hulladék visszagyűjtését. Legfontosabb kötelezettségeik:

Megfelelőség ellenőrzése a polcon: A forgalmazó nem hozhat forgalomba (nem teheti ki a polcára) olyan akkumulátort vagy akkumulátoros terméket, amely nem felel meg a követelményeknek, vagy nincs megfelelően jelölve. Tehát az üzletnek meg kell győződnie róla, hogy amit beszerez, azon van CE-jel, van rajta címke, a gyártó adott hozzá megfelelőségi nyilatkozatot stb. Ha kiderül, hogy egy termék nem megfelelő (pl. a hatóság jelzi, hogy hibás, vagy visszahívás indul), a forgalmazó köteles azt levenni a polcról, értesíteni a vásárlókat, szükség esetén visszahívni, és együttműködni a hatóságokkal.
Díjmentes visszavételi pont biztosítása: Minden kiskereskedelmi forgalmazónak – különösen azoknak, akik elemeket/akkukat árulnak – ingyenes leadási lehetőséget kell biztosítania a vásárlóknak a használt hordozható elemekre és kisméretű akkukra. Ráadásul az új szabály szerint “1:0 alapon” is át kell venniük az elemeket: tehát akkor is, ha a vásárló nem vesz újat cserébe. (Korábban 1:1 csere volt elvárás.) Tehát pl. egy hipermarket vagy elektronikai bolt köteles kihelyezni gyűjtődobozt, ahová bárki bedobhatja a használt elemeket, akkor is, ha épp nem vásárol. Ezt a gyártói felelősségi szervezetek segítik (ők szállítják el, finanszírozzák), de a bolt felelőssége, hogy a fogyasztó számára ez elérhető legyen. Ez a kötelezettség a legtöbb tagállamban 2025 elejére már gyakorlatban megvalósul (nemzeti jogba átültetve).
Fogyasztói tájékoztatás: A forgalmazónak informálnia kell a végfelhasználókat a leadási lehetőségekről – például kiírni az üzletben, hogy “itt visszavesszük a használt elemeket”. Emellett kérésre bizonyos információkat az akkumulátor tulajdonságairól is rendelkezésre kell bocsátaniuk, amelyeket a gyártótól kaptak (pl. az akkumulátor-útlevélben lévő adatokat).
A termék meg nem változtatása: A forgalmazó nem módosíthatja az akkumulátoros terméket oly módon, ami a megfelelőségét befolyásolja – pl. nem távolíthat el címkéket, nem nyúlhat bele a csomagolásba úgy, hogy a használati útmutató hiányozzon. Ha újra csomagol valamit, akkor gondoskodnia kell róla, hogy minden jelölés és dokumentum megmaradjon vagy megújuljon.
Együttműködés a hatóságokkal: Ha a hatóság vizsgálatot indít vagy visszahívást rendel el, a forgalmazónak együtt kell működnie – adatokat szolgáltatni például arról, kitől szerezte be a terméket, segíteni a termékek visszagyűjtésében stb.

(Megjegyzés: Sok hazai vállalkozás egyszerre importőr és forgalmazó – ilyenkor mindkét szerep kötelezettségeit teljesíteni kell.)

Hasznosítók / hulladékkezelők

Az akkumulátorok engedéllyel rendelkező hulladékkezelői, újrafeldolgozói számára is hoz új előírásokat az EUBR, melyek célja, hogy minél több anyagot nyerjenek vissza a használt akkukból, és azok visszakerüljenek a termelésbe. Főbb feladataik:

Technológiai felkészülés és engedélyek: A hulladékkezelő üzemeknek meg kell felelniük az új hasznosítási hatékonysági céloknak, ami sok esetben technológiai fejlesztést kíván. 2027. december 31-től a hivatalos akkumulátor-feldolgozó üzemeknek legalább az alábbi arányban ki kell nyerniük a leadott akkuhulladékból az anyagokat: 90%-át a benne lévő kobaltnak, réznek, nikkelnek, ólomnak, és 50%-át a lítiumnak. (2031-re ezek az előírások tovább szigorodnak – pl. Lítiumnál 80%, a többinél 95% az elvárt arány.) Ezt a feldolgozóknak el kell érniük, különben nem kaphatnak engedélyt, vagy megbírságolhatják őket. A feldolgozóknak tehát már most át kell tekinteniük a technológiáikat: szükség esetén új eljárásokat (pl. lítium visszanyerésére alkalmas folyamatokat) kell bevezetniük.
Hasznosítási hatásfok és anyagvisszanyerés: A rendelet minimális hasznosítási hatásfokokat ír elő az üzemek számára (ld. fent). Ezen felül előírja, hogy a kinyert anyagok jelentős részét újra akkumulátorok gyártásához kell felhasználni – tehát nem elég kinyerni, cirkulálniuk kell az anyagoknak a gazdaságba. Ez összhangban van azzal, hogy a gyártók újrahasznosított tartalom-célokat kell teljesítsenek. A hulladékkezelőknek szoros együttműködésben kell lenniük a PRO-kkal és gyártókkal, hogy a kinyert pl. lítium, kobalt visszakerüljön az akkugyártásba.
Jelentéstétel és nyilvántartás: A hulladékfeldolgozóknak évente jelenteniük kell a hatóságok felé az előző évben kezelt akkumulátorhulladék mennyiségét, az elért hasznosítási arányokat és a visszanyert anyagmennyiségeket. Vezetniük kell a be- és kimenő anyagáramokról naprakész nyilvántartást. A hatóságok ezeket ellenőrzik, és ha nem teljesülnek a célok, szankciókat helyezhetnek kilátásba.
Együttműködés a gyártói felelősségi szervezetekkel: A hulladékkezelők általában szerződésben állnak a PRO-kkal, és átveszik tőlük az összegyűjtött akkukat feldolgozásra. Az EUBR nem változtatja meg ezt a rendszert, de magasabb teljesítményt vár el tőle. A hulladékkezelőknek biztosítaniuk kell, hogy elegendő kapacitással rendelkezzenek, mert a begyűjtés a szigorúbb előírások miatt növekedni fog – erre 2026-től fokozottan számítani lehet.

Az alábbi táblázat összefoglalja a főbb kötelezettségeket és határidőket a különböző szereplők számára:

*Szereplő*	*Főbb kötelezettségek (példák)*	*Határidők*
*Gyártó (EU-ban első forgalomba hozó)*	CE-konformitás és tanúsítás: megfelelőségértékelés, CE-jelölés, EU nyilatkozat kiállítása. Tervezés: cserélhető hordozható akkuk (felhasználó által) 2027-től; tartóssági minimumok (2027/28-tól kategóriától függően); veszélyes anyagok tiltása fenntartva. Címkézés: Kapacitás és élettartam jelölése 2026-tól; digitális akkumulátor-útlevél készítése és QR-kód az akkukon (2027-től az EV/LMT/≥2kWh ipari akkuknál). Fenntarthatóság: Karbonlábnyom-számítás és jelentés (2025-től fokozatosan, elsőként EV-akkuknál); újrahasznosított tartalom biztosítása (2028-tól indul, 2030-31-re célértékek). Kiterjesztett felelősség: nemzeti regisztráció; PRO-hoz csatlakozás vagy saját begyűjtési rendszer; ingyenes gyűjtőhálózat finanszírozása; gyűjtési arányok teljesítése (pl. 73% 2030-ig hordozható akkuknál); éves jelentések benyújtása. Due diligence: nyersanyag-ellátási politika és kontrollrendszer; kockázatelemzés és csökkentés; független auditáltatás kétévente (csak nagy cégeknél, 2027-től).	2024. aug. 18.: CE-jelölés kötelező minden új akkura. 2025. febr.: EV akkuk karbonlábnyom-nyilatkozata indul (ha a módszertan végleges). 2027. febr. 18.: Kivehető akkuk követelménye hatályos (hordozható eszközöknél); akkumulátor-útlevél kötelező (EV, LMT, >2kWh ipari). 2027. aug. 18.: Due diligence kötelező indulása (nagy vállalatoknál). 2028. aug. 18.: Újrahasznosított tartalom minimum előírások indulnak (EV, ipari, SLI akkuknál). 2030. dec. 31.: Hordozható akkuk 73% begyűjtési arány célhatáridő. 2031: Recycled content célok teljesítése (Co 16%, Pb 85%, Li 6%, Ni 6%).
*Importőr*	Megfelelőség biztosítása: csak EUBR-nek megfelelő akkukat importál; ellenőrzi, hogy a külföldi gyártó elvégezte a CE-értékelést és rendelkezésre áll-e minden dokumentum. Hiány esetén ő maga pótolja a vizsgálatokat és jelöléseket, mielőtt forgalomba hozza. Címkézés: ellenőrzi a jelöléseket (CE, kuka, kapacitás stb.) – hiány esetén nem forgalmazza, vagy pótolja. Nemzeti regisztráció és EPR: ugyanúgy regisztrál és PRO-tag lesz, mint egy gyártó. Importőr = hazai gyártó, így átveszi a gyártók összes ilyen kötelezettségét. Visszavétel: gondoskodik róla, hogy a termékei hálózatában biztosított a használt akkuk átvétele (PRO-n keresztül). Jelentéstétel: bejelenti az importált mennyiségeket a hatóságnak és a PRO felé. Due diligence: ha nagy importőr (árbevétel >150M€), ugyanúgy nyersanyag-kockázatkezelési rendszert vezet be és auditáltat, mintha gyártó lenne.	2024. aug. 18.: Tilos nem CE-jelölt akkukat importálni (vámellenőrzés). 2025. aug. 18.: Új EPR rendszer alkalmazása: PRO-tagság és új szabályok bevezetése (a régi irányelv kivezetése ekkorra zárul). 2027. febr. 18.: Az importált EV/LMT akkuknak már útlevéllel kell rendelkezniük – az importőr ezt ellenőrzi, és biztosítja az EU-s hozzáférést. 2027. aug. 18.: Due diligence indul a nagy importőröknél (ha mérethatár felettiek). Folyamatos: minden behozatalnál valós idejű megfelelés kell. Az egyes követelmények határidői megegyeznek a gyártói oldal dátumaival (pl. 2028 után csak olyan EV akku importálható, ami teljesíti az újrahasznosított tartalom előírt szintjét).
*Forgalmazó / kiskereskedő*	Megfelelőség ellenőrzés: nem forgalmaz nem megfelelő vagy hiányos jelölésű akkukat. Ha utólag kiderül egy termékről, hogy nem felel meg, intézkedik (polcról levétel, vásárlók értesítése, visszáru). Visszavételi pont: díjmentes leadási lehetőséget biztosít a fogyasztóknak a használt hordozható elemekre/akkukra, akkor is, ha nem vesznek újat (0:1 visszavétel). Nagyobb üzletekben kötelező gyűjtődobozt fenntartani, amit a PRO-k ürítenek. Tájékoztatás: informálja a vásárlókat a leadási lehetőségekről (pl. kiírás az üzletben). Kérésre a termék akkumulátorának adatairól (pl. útlevél információ) is tud tájékoztatást adni, ha elérhető. Termék érintetlensége: nem módosítja a terméket úgy, hogy a megfelelőség sérüljön (pl. nem szedi le a címkét, nem rejti el a figyelmeztetést). Ha átcsomagolja, gondoskodik az összes előírt jelölés újbóli feltüntetéséről. Együttműködés hatósággal: hatósági ellenőrzés vagy visszahívás esetén adatot szolgáltat, segít a termék visszagyűjtésében.	2025. jan. 1.: Gyakorlatban ekkortól válik általánossá a 0:1 visszavétel az üzletekben a legtöbb országban (nemzeti jogalkotás függvényében, de az EUBR 2024-től írja elő). 2027. febr. 18.: Csak olyan új hordozható eszközt forgalmazhat, amelynek az akkumulátora kivehető – ekkora a korábban gyártott, nem cserélhető akkus készletet ki kell futtatni. Azon túl már nem árulhatók nem cserélhető akkuval szerelt eszközök. Folyamatos: bármikor, amikor új címkézési infó válik kötelezővé (pl. 2026-tól kapacitáscímke), azt a forgalmazó ellenőrzi az áru átvételekor és csak megfelelőt vesz át. Ugyanígy 2028-tól csak olyan akkukat tart készleten, amelyek teljesítik az időközben hatályba lépő követelményeket (pl. újrahasznosított tartalom).
*Hasznosító / hulladékkezelő*	Technológiai megfelelés: biztosítja, hogy a feldolgozó üzemei elérjék az új hasznosítási hatékonysági célokat. E célokra fel kell készíteni a technológiát (pl. lítium visszanyerése, ha eddig nem volt teljes). Többfázisú feldolgozás esetén összehangoltan teljesítik. Kritikus anyagok visszaforgatása: gondoskodik róla, hogy a kinyert anyagok (különösen Co, Li, Ni) visszajussanak az iparba – lehetőleg akkugyártóknak értékesíti. Jelentéstétel: évente adatot szolgáltat a hatóságoknak az elért hasznosítási arányokról és a visszanyert anyagokról. Naplózza a be- és kimenő anyagáramokat. Minőségbiztosítás: felkészül harmadik fél auditokra, amelyek az újrahasznosítási eljárás hatásfokát ellenőrzik (a hatóság vagy akkreditált auditor is vizsgálhatja). A technológiai változtatásokat jelenti kell a hatóságnak. Együttműködés PRO-kkal: szerződéses kapcsolatban áll a gyártói felelősségi szervezetekkel a hulladékok átvételére; igazodik a növekvő begyűjtési volumenhez.	2027. dec. 31.: Cél az anyag visszanyerési célokra: Li 50%, Co/Cu/Ni/Pb 90%, Az, hogy egy üzem engedélyét felfüggesztik‑e vagy bírságolják‑e, a tagállami végrehajtó jogszabályok és hatósági gyakorlat kérdése. . 2028–2031: Fokozatosan emelkedő célok: pl. 2030-ra Li 70% újrafeldolgozási hatékonyság; 2031-re anyag-visszanyerési minimumok (Co és Cu 95%, Pb 95%, Ni 95%, Li 80%). 2026.07.01. – a lítium 50%‑os cél felülvizsgálata. 2028.12.31. – minden újrafeldolgozási‑ és anyag‑visszanyerési cél átfogó felülvizsgálata. Feladat: KPI‑k szétválasztása: vezessétek külön a recycling efficiency (tömeg‑arány) és az anyag‑visszanyerési célok (Li/Co/Cu/Pb/Ni) teljesítését;  Riport‑ és QA‑rendszer: dokumentáljátok a be‑ és kimenő anyagáramokat, anyagegyenleget, és független ellenőrzésre (audit) készítsétek elő a folyamatokat.

Megjegyzés: Egy összetett tevékenységű cég több szerepkört is betölthet egyszerre. Például egy elektromosautó-gyártó gyártó (forgalomba hoz akkumulátort tartalmazó járművet) és forgalmazó is, illetve ha EU-n kívülről szerzi be a cellákat, akkor importőri kötelezettségei is vannak. Ilyenkor összesített kötelezettségeit mind teljesítenie kell az egyes szerepkörökre vonatkozó szabályok szerint.

Az EUBR nagy hangsúlyt fektet az információk hozzáférhetőségére és átláthatóságra. Ennek fő eszközei a termékcímkék, a digitális akkumulátor-útlevél és a hivatalos megfelelőségi nyilatkozatok. Lássuk ezeket részletesebben.

Címkézés és jelölések: Minden akkumulátoron vagy csomagolásán kötelezően fel kell tüntetni néhány alapvető információt. Ilyen a névleges kapacitás (mAh vagy Ah érték), az esetleges teljesítmény vagy tartósság (pl. hány ciklus után mekkora kapacitás marad), valamint a fő kémiai összetevők jelzése (pl. Li-ion, NiMH stb.). Már eddig is ismert kötelezettség, hogy az akkumulátorokon rajta legyen az áthúzott kuka piktogram (ami azt jelenti, hogy nem szabad a kommunális hulladékba dobni, szelektíven kell gyűjteni). Ez továbbra is marad. 2026. augusztus 18-tól új elem, hogy a hordozható akkumulátorokon explicit módon fel kell tüntetni a kapacitást és esetleg egy “teljesítményosztályt” is, ami összehasonlíthatóvá teszi a termékeket. A nagyobb akkumulátoroknál (pl. EV-akku) nyilván fizikailag nem a terméken lesz minden adat, ott a digitális útlevél veszi át a szerepet. De minden akkumulátortípus esetén elvárás, hogy a vásárló és a hulladékkezelő is hozzáférjen bizonyos információkhoz. A címkéken a CE-jelölés is kötelező elem: ez jelzi, hogy a termék megfelel az EU előírásainak (biztonság, teljesítmény, vegyi összetétel stb.). A CE-jel 2024 augusztusától vált kötelezővé az új akkukon; a legtöbb komoly gyártó már előbb is ráteszi, de innentől minden terméken ott kell lennie.
Digitális akkumulátor-útlevél: Ez az EUBR egyik leginnovatívabb eleme. Az akkumulátor-útlevél egy elektronikus nyilvántartás, amely minden egyes akkumulátorra vonatkozóan tartalmazza annak fontos adatait és történetét. Olyan ez, mint egy “személyi igazolvány” az akkunak, amelyet a gyártó hoz létre és folyamatosan frissít. Az útlevél tartalmazza pl.: az akkumulátor típusát, modelljét, gyártóját, a gyártás helyét és idejét, a kémiai összetétel arányait (mennyi lítiumot, kobaltot stb. tartalmaz), a névleges kapacitását, karbonlábnyom, továbbá üzem közbeni adatokat is, mint az eddigi töltési ciklusok száma, a kapacitás alakulása, esetleges javítások stb.. Az útlevél adatait a gyártónak vagy importőrnek kell feltöltenie egy központi rendszerbe, és QR-kóddal összekapcsolnia az akkumulátorral. Így ha például egy autóbontó vagy hasznosító később beolvasja a QR-kódot, hozzáfér az adott akku teljes “élettörténetéhez”. 2027. február 18-tól kötelező az útlevél az elektromos járművek akkumulátoraira, a könnyű közlekedési eszközök akkumulátoraira és a nagy kapacitású (2 kWh feletti) ipari akkukra. Ezek a kategóriák fedik le a legnagyobb és értékesebb akkukat. A kisebb fogyasztói elemekhez nem lesz egyedi útlevél (nem is lenne praktikus), ott a címkézett információk elegendőek. Az akkumulátor-útleveleket az EU egy központi online rendszerben fogja kezelni amely jelenleg fejlesztés alatt áll (a pilot projektek eredményei elérhetők például a https://www.globalbattery.org/battery-passport/ vagy a https://thebatterypass.eu/ oldalain). A gyártók számára ez egy új feladat: digitális infrastruktúrát kell létrehozniuk az adatok gyűjtésére és feltöltésére. Cserébe viszont az útlevél óriási előnyt jelent hosszú távon: megkönnyíti a használt akkuk másodlagos felhasználását (pl. egy autóakku “második életként” használható energiatárolásra, ha ismerjük az állapotát), és javítja a fogyasztói bizalmat (nincs rejtett információ az akkuról).
Megfelelőségi nyilatkozat és műszaki dokumentáció: A gyártóknak vagy importőröknek minden akkumulátor-típusra vonatkozóan össze kell állítaniuk egy EU Megfelelőségi Nyilatkozatot. Ebben deklarálják, hogy az adott termék megfelel az EUBR összes vonatkozó követelményének. A nyilatkozatot meg kell tudni mutatni a hatóságoknak, és általában a termék forgalmazása során rendelkezésre kell álljon (gyakran a dobozba helyezve vagy online elérhetően). Emellett műszaki dokumentációt is készíteni kell: ide tartoznak a termék leírásai, az anyagösszetétel elemzések, a biztonsági és teljesítmény tesztjelentések, a karbonlábnyom számítás eredménye. Ezt a dokumentációt nem kell mind mellékelni a termékhez, de a cégen belül megőrzendő és a hatóság kérésére bemutatandó anyag. A forgalmazón keresztül a fogyasztó is kérhet bizonyos információkat (pl. anyagösszetétel, biztonsági adatlap), ezért fontos, hogy ezek készen legyenek. CE-jelölés csak akkor kerülhet a termékre, ha ez a dokumentáció és nyilatkozat megvan. Tehát gyakorlatilag minden akkumulátornak lesz egy “papírja” (akár digitális formában): a CE-jel ezt szimbolizálja. A nyilatkozatot és dokumentációt naprakészen kell tartani – pl. ha a gyártási folyamat változik, frissíteni kell.

Az információszolgáltatás célja, hogy a termék teljes életútja nyomon követhető legyen, és minden érintett (felhasználó, újrahasznosító, hatóság) megkapja a szükséges adatokat a megfelelő időben. A fogyasztók is profitálnak ebből: egyre több adatot fognak látni az akkumulátorokon a teljesítményükről és fenntarthatóságukról, illetve biztosak lehetnek benne, hogy a termék megfelel bizonyos sztenderdeknek (CE). A hatóságok és hasznosítók pedig hozzáférnek a részletes útlevél-adatokhoz, ami hatékonyabb hulladékfeldolgozást és ellenőrzést tesz lehetővé.

Az EPD különösen hasznos olyan termékek esetén, ahol azok olyan felhasználásra kerülnek, amelyek végtermékéről életciklus-elemzés készül. Ilyen például az építőipar, az építőanyagok, nyílászárók, szigetelések, burkolatok, illetve nagy energia- vagy anyagigényű ipari termékek esetében. Sok esetben keresett a zöld épületminősítésre (pl. LEED, BREEAM stb.) törekvő építőipari beruházások terén. Emellett bármely exportáló vállalat számára előnyös lehet, ha zöld közbeszerzési feltételek vagy multinacionális vevői követelmények merülnek fel.

Az EUBR betartása komplex feladat lehet, de időben felkészülve jól kezelhető. Íme néhány gyakorlati lépés és tanács, amelyek segítik a vállalatokat a megfelelésben:

Azonosítsa a saját szerepkörét: Először is mérje fel, hogy cége az ellátási lánc mely pontján áll. Gyártó? Importőr? Forgalmazó? Esetleg egyszerre több szerepet is betölt? Ennek alapján látható, hogy mely EUBR kötelezettségek vonatkoznak Önökre. (Például egy elektronikai cég, amely Kínából hoz be elemeket és itthon adja el, importőr és forgalmazó is – mindkét kategória előírásait alkalmazni kell.)
Termék- és folyamat-auditot végezzen: Vegye sorra az Önök által forgalmazott vagy gyártott akkumulátorokat, illetve akkumulátoros termékeket, és hasonlítsa össze a jövőbeni előírásokkal. Kérdések, amiket érdemes feltenni: “Cserélhető-e a termék akkumulátora felhasználó által?” (ha nem, tervezni kell a változtatást 2027-ig); “Milyen a tartóssága, megfelel-e az elvárt ciklusszámnak?” (ha nem, fejlesztendő); “Megvannak-e a szükséges anyag- és biztonsági tesztek a dokumentációhoz?”; “Fel van-e tüntetve minden szükséges adat a címkéken?” stb. Ez az audit feltárja az esetleges hiányosságokat. Sok cég külső szakértő bevonásával készíttet ilyen felmérést, hogy semmi ne maradjon ki. A cél, hogy legyen egy részletes listája a teendőknek.
Frissítse a terméktervezést és technikai megoldásokat: Ha a felmérés hiányt talált, kezdjen el dolgozni a megoldásokon (például, ha a termék akkumulátora jelenleg nem cserélhető, ha az akkumulátor tartóssága nem éri el a 2027/2028-tól elvárt szintet, ha eddig nem volt gyakorlat bizonyos adatok feltüntetése).
Állítsa össze a szükséges dokumentációt: Győződjön meg róla, hogy rendelkezésre áll minden, ami a CE-jelöléshez és a megfelelőség igazolásához kell. Ide tartoznak a használati utasítások (benne például az akkumulátor szakszerű eltávolításának leírásával, amit most már kötelező beleírni), a biztonsági adatlapok, a műszaki leírások és tesztjelentések. Szükség lehet új vizsgálatokra is: ha eddig nem tesztelték a terméket mondjuk ciklusélettartam szempontból, most be kell iktatni ilyen vizsgálatot. Ugyanígy, ha nem készült még pl. anyagösszetétel-analízis a tiltott anyagokra (Cd, Hg, Pb), érdemes elvégezni. Ha mindez megvan, készítse el az EU Megfelelőségi Nyilatkozatot, és helyezze el a CE-jelölést az akkumulátoron vagy a csomagolásán. Kisebb akkuknál a CE-jel általában a csomagoláson van helyhiány miatt. CE nélkül nem mehet a termék piacra!
Regisztráljon és rendezze az EPR-kötelezettséget: Ha Ön gyártó vagy importőr, keresse meg a nemzeti akkumulátor koordináló szervezetet, és lépjen be. Ezt mindenképp meg kell tenni,. Ha valamiért nem kíván PRO-hoz csatlakozni, készüljön fel saját gyűjtési rendszer kialakítására – ez jellemzően nagy cégeknek opció, akik maguk veszik vissza a termékeiket. Mindenesetre ne feledje el a hatósági regisztrációt sem.
Hozzon létre belső nyomonkövetési rendszert: Az EUBR sok határidőt és feladatot tartalmaz. Érdemes belső felelőst vagy munkacsoportot kinevezni a megfelelés koordinálására. Készítsen egy ütemtervet a fontos dátumokkal a fenti határidők alapján). Tűzzön ki belső mérföldköveket, monitorozza a teljesülést, legyen egy checklist arról, mi van kész és mi nincs. Sok vállalat integrálja ezeket a feladatokat a meglévő ISO minőségirányítási vagy környezetirányítási rendszerébe.
Képezze a munkatársakat és kommunikáljon az ügyfelekkel: Fontos, hogy vállalaton belül minden érintett részleg (fejlesztők, beszerzők, értékesítők, jogi osztály) értse az új szabályokat. Szükség esetén vonjon be szakértőt egy-egy workshopra.
Készüljön fel a szankciók elkerülésére: Bár senki sem szeret erre gondolni, legyen terve arra az esetre, ha mégis hiányosságot találna a hatóság. Például, ha kiderülne, hogy egy bizonyos akkumulátor nem felel meg, legyen eljárás a visszahívásra és a vevők tájékoztatására. Jobb előre kidolgozni egy ilyen protokollt (bár remélhetőleg nem lesz rá szükség). Ezzel párhuzamosan építsen ki egy belső megfelelés-ellenőrzési rendszert is: pl. évente egyszer független belső audit a termékekre az EUBR szempontrendszere alapján. Így az esetleges problémákat még házon belül észreveszik és korrigálják.
Használja a megfelelést versenyelőnyként: Végül, tekintsen az EUBR-re nemcsak mint kötelezettségre, hanem mint lehetőségre. Aki időben felkészül, az piaci előnyt szerezhet. A fenntarthatóbb, szabálykövető termékek egyre keresettebbek. Egy cég, amely már most 2024–25-ben igazoltan EUBR-konform, jobb eséllyel köthet üzletet tudatos partnerekkel, és erősítheti a márkahírnevét. A jelentős változásokat is előbb utóbb megtérülő befektetésként érdemes felfogni: pl. a hatékonyabb újrahasznosítás hosszú távon csökkenti az anyagköltségeket az iparágban, a digitális nyomonkövetés pedig új üzleti modelleket (pl. akkucsere-szolgáltatások, második élettartamú akkuk bérbeadása) alapozhat meg.

Tipp: Ha bizonytalan a teendőkben, érdemes szakértői segítséget igénybe venni.

Milyen szankciók várhatók a nem megfelelés esetén?

Az EUBR betartását az egyes tagállamok hatóságai fogják ellenőrizni. A rendelet kimondja, hogy a szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. Maga a rendelet konkrét büntetési tételeket nem határoz meg, ezt a nemzeti jogra bízza, de lehetnek jogkövetkezmények (pénzbírságok, piaci korlátozások, termék-visszahívás, tevékenység korlátozása), vagy üzleti kockázatok is (reputáció vesztés). Érdemes elkerülni a szankciókat proaktív megfeleléssel. Az EUBR-szabályok betartása nem opcionális – az EU komoly hangsúlyt fektet rá, hogy ez a rendelet ne maradjon papíron.

Záró gondolat: Az Európai Unió új akkumulátor rendelete (EUBR) egy mérföldkő a fenntarthatóbb és körforgásos akkumulátoripar felé vezető úton. Bár a bevezetése kihívást jelenthet a vállalatok számára, ugyanakkor lehetőséget is kínál arra, hogy a cégek élen járjanak a felelős üzleti gyakorlatokban. A haladékok adnak némi időt a felkészülésre, de nem érdemes halogatni – aki előbb alkalmazkodik, az versenyelőnyre tehet szert, és 2025 végére ill. 2026 közepére már zökkenőmentesen működhet az új keretek között. Az EUBR nem csak jogi kötelezettség, hanem egy ütőképes eszköz arra, hogy a vállalatok bizonyítsák elkötelezettségüket a fenntarthatóság iránt, és erősítsék kapcsolataikat a tudatos partnerekkel és fogyasztókkal. A jövő akkumulátor-piaca a felelős és átlátható cégeké lesz – érdemes ebbe az irányba tenni minden lehetséges lépést már most. Ha további információra vagy szakértői támogatásra van szüksége, forduljon bizalommal hozzánk vagy más szakterületi tanácsadóhoz, hogy az átállás minél gördülékenyebb legyen. A fenntartható akkumulátor-gazdálkodásba fektetett energia a jövőben biztosan megtérül – mind üzleti, mind környezeti értelemben.

Lépjen velünk kapcsolatba, és kérje egyedi ajánlatunkat!

Az ASPA Kft. szakértő csapata kész támogatni a cégeket a fenntarthatósági átalakulás útján elengedhetetlen karbonlábnyom-számítások terén – legyen szó egyetlen innovatív termékről vagy egy teljes gyártási portfólióról.